Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése1 és elvesztése. 127 eladható volna. Tekintetbe veendő tehát a kincs anyagának értékén kivül a reá fordított munka, valamint a régészeti érték is. A kincsleletek tárgyában kibocsátott rendeletek a kincsleletek átvétele és felosztása körüli eljárást közigazgatási hatóságokhoz utalják ugyan, arra nézve azonban, hogy a kincsleletekből eredő magánjogi vitás kérdések eldöntése nem a rendes bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok elé tartoznék, nem tartalmaznak rendelkezést. (Curia 1894 szeptember 25-én 4293. sz. a.) 360. Ha a kincstaláló bejelentése nem rossz szándékból lett is elmulasztva, a feljelentőt a talált kincsből, illetve értékéből, rész illeti meg. Curia: A peres feleknek kölcsönös előadásaikból és a kérelmükre beszerzett hivatalos vizsgálati iratokból perrendszerüleg bebizonyított nak veendő, hogy a találó III. rendű alperes és II. rendű alpereseknek mint földtulajdonosoknak nyomban átadta, ezek azonban a kincstalálást csakis 1877 november 10-én, ekkor sem a leihely területi hatóságnál, hanem a budapesti pénzügyigazgatóságnál s akkor jelentették be, midőn aziránt már a megyei hatóságnál egy harmadik személy részéről külön följelentés történt, magát a talált kincset pedig csakis 1877 november 21-én, sőt annak egy résziét 1878 május, 19-én szolgáltatták be. Jóllehet a fentebb hivatolt vizsgálati iratok tartalma szerint a talált kincs rossz szándékú eltitkolása alperesek ellenében nem volt megállapítható, tekintve mégis, hogy a fennálló szabályrendeletek szerint, ha a kincstaláló bejelentése nem rossz szándékból lett is elmulasztva, a feljelentőt a talált kincsből, illetve annak értékéből, rész illeti meg, tekintve továbbá, hogy a vizsgálati iratok felperes B. Z. volt az, ki a kincstalálás felül a Jász-nagykun-szolnokmegyei alispáni hivatalnál a feljelentést már 1877 november 5-én megtette, a dolog ily állásában felperestől a talált kincsben való részesülést megtagadni annál kevésbbé lehetett, minthogy az imént megnevezett alispáni hivatal által 1880 április 19-én 6127. sz. a. kiállított azon tanúsítvány, hogy a vizsgálat, mely a lelet beszolgáltatására vezetett, felperes feljelentése alapján indíttatott meg, a többször hivatolt vizsgálati iratokkal igazolt tényállásnak megfelel. Ezek szerint további kérdés tárgyát csakis az képezheti, hogy felperest a talált kincsből mily rész. illet meg, ezt illetőleg pedig tekintettel arra, hogy a kincstalálás bejelentésének kötelessége a fentebb kiemelt körülmények között a perbe hivott alpereseket egyformán terhelte, tekintettel továbbá arra, hogy a fennálló szabályok értelmében a feljelentő felperes a talált kincs egyharmad részének vagyis az egésznek kétharmad része erejéig alperesek helyébe lép, felperest ezen arányban a részesedés megilletné. (1886 február 10-én 6520. sz. a.) 361. A tagositás alapján eszközölt uj kiosztás esetén, a mennyiben az uj kiosztás már a korábbi tulajdonos által megmunkált és bevetett földeket érint, a termés az érdekelt felek közt létrejött ellenkező értelmű megállapodás esetére, birói intézkedés hiányában, rendesen a korábbi tulajdonost illeti. (Curia 1891 szeptember 17-én 1705. sz. a.)