Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

432 Telekkönyvi rendtartás. 21. Ha az úrbéri telek közös birtokában 1848. előtt többen voltak s azok az uri szolgálatokat is teljesítvén, az 1848. évi felszabadulás mindnyájukat közös birtoklásban találta s azok egymás jogát tényleg elismerték, a telek tulajdonjoga a vagyon eredetére való tekintet nélkül e birtokosokat közösen illeti, s ennélfogva, ha a birtokosok valamelyike a helyszinelési felvételnél mellőztetett volna, annak a fentebbi alapon a telekkönyv kiigazítását szorgalmazni jogában áll. A telekkönyvi hatóság a helyszínelés előtt szerzett tulajdonjognak kiigazítási per utján való megbirálására hivatva lévén, ha a tulajdonjog igazoltatik, a kiigazítás elrendelendő oly fél javára is, a ki a kiigazításkor birtokban sem volt. ítélet: Alperes a per során önmaga beismervén, de a kihallgatott és kifogás alá nem eső összes felperesi tanuknak vallomásaival is bizonyítva lévén, miszerint felperes alperessel 1848. évig a kereseti telken nemcsak együtt gazdálkodott, de az uri tartozásokat is közösen teljesítette, bebizonyíttatván továbbá az is, hogy a peres telken mindkét fél később is, felperesnek 1853. évben a katonasághoz lett besoroztatásáig, ugy annak 1863. évben a katonaságtól lett elbocsájtása után a legújabb időkig is közösen gazdálkodott és igy az 1848. év mindkét felet birtokban találván, s a fentebbi ténykörülményeknél fogva kétségtelen lévén, hogy alperes önmaga is felperesnek a peres telekhezi jogát tényleg elismerte; miután telekkönyvi kiigazítási per a telekkönyvi rendelet 3. §-ában kitett záros határidő eltelte után is, mindaddig, mig harmadik személyek jogokat nem szereztek és az illető jog el nem évült, megindithatók; miután továbbá a telekkönyvi hatóság a helyszinelés előtt szerzett tulajdonjognak kiigazitási per ujtán való megbirálására hivatva van, s ha a tulajdonjog igazoltatik, a kiigazítás oly fél javára is elrendelendő, mely a helyszíneléskor birtokban sem volt (telek. rend. 3. és 25. §.), a pesti kir. Ítélőtáblának 22627/1874. számú Ítélete megváltoztatik és az eljáró első folyamodásu bíróság ítélete hagyatik helyben. (Curia 8490/1874. sz.) 22. A birói árverési vevő, a megvett ingatlanra nézve, az előbbi tulajdonos jogutódjául levén tekintendő, mint ilyen jogosult a telekkönyvnek a végrehajtást szenvedett nevére leendő kiigazítását kérni abból a czélból, hogy azt követően a tulajdonjog az ő nevére kebeleztessék be. Budafesti tábla: ítélet: Az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Telekkönyvi kiigazítási eljárásnak és keresetnek a telekkönyvi rend. 3. és 25. §-ai értelmében csak a telekkönyvek eredeti felvételekor közbejött téves bejegyzések esetén lévén helye, miután felperes keresetét egy 1859 márczius 10-én, tehát a szalontai telek jegyzőkönyvek életbe lépte után eszközlött birói árverésre alapitja, felhozott jogsérelmét kiigazitási uton annál kevésbbé orvosolhatja, mert azon kérelem tételére, hogy a kiigazitás előbb (a végrehajtást szenvedő) L. Pál nevére eszközöltessék, megbizás nélkül jogositottnak nem is tekinthető ; és mert a telekkönyvek életbelépte után eszközlött árverések folytán a telekkönyvi átíratás elrendelése a végrehajtó biróság teendőihez tartozik. (17778/1875. sz.) — Curia: ítélet: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben; mert az A) alatti árverési jegyzőkönyvvel igazoltatott, miszerint felperes a kereseti