Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

A birtok és a birtokvédelem. 27 a jogháboritásnak ténye, visszahelyezésnek helye nincs, erre i rányitott keresetével tehát a másodbiróság helyesen utasította el felperest. (1890 július 27. 4516. sz. a.) Ellenkező: Curia: Felperes azt panaszolja keresetében, hogy őt alperes a keresetben megjelölt helyen vezető, felperes által folyton békésen használt uton való átjárásban 1887 őszén, a midőn azon uton az erdőből fagalyakat vitt, megakadályozta s az ut használatától eltiltotta. Ennek ellenében alperes a tárgyaláskor azt adta elő, hogy az ő rétjén vezető kérdéses gyalogút használatát nem akadályozta, hanem mivel felperes a panaszolt alkalommal az erdőből vitt fagalyakat ezen gyalogúton át a földön hurczolva szállitotta és ez által alperes rétjén kárt okozott, alperes felperesnek a fagalyaknák ily hurczolását megtiltotta. Tekintve, hogy felperes a fagalyáknak az alperes által előadott módon történt szállitását nem tagadta s minthogy a per során kihallgatott tanuk vallomása szerint a kérdéses helyen tényleg csak gyalogút létezik, alperes panaszolt cselekménye a sommás visszahelyezés alapjául szolgáló megháboritás tényálladékát nem állapítja meg. (1891 július 29-én 5612. sz. a.) 52. Valamely jog gyakorlatától való eltiltás is képezhet már birtökháboritást. Curia: Felperes keresetével elutasíttatik. Indokok: Mindenekelőtt meg jegyeztetik, hogy a volt telepit vényesek és a volt földesúr közti jogviszonyok, nevezetesen a volt telepitvényeseknek s a földesúrnak a telepítési szerződésből egymás irányában származtatható jogai és kötelezettségei, valamint azon szerződés megszűntének vagy hatálybani fennállásának kérdése ezen sommás visszahelyezési perben megbirálás tárgyát nem képezheti s az alsó biróságok annál kevésbbé bocsátkozhatnak a felperes telepitvényesek által a legeltetés fejében teljesítendő szolgálmányok megállapításába, mert ez irányban kérelem a felek részéről elő sem terjesztetett. A tényleges birtok illetőleg joggyakorlat védelmére szolgáló sommás visszahelyezési perben vizsgálat és eldöntés tárgya csak az lehet, vájjon felperesek voltak-e azon jognak tényleges gyakorlatában, melyben a kereseti előadás szerint megháborittattak s fennforog-e alperesek részéről háboritás ténye? Alperesek a tárgyalás során beismerték ugyan, hogy a telepitvényesek felhivták, hogy a legelőről állatjaikat távolítsák el, tagadják azonban, hogy állatjaikat a legelőről elhajtották volna s kijelentették, hogy a telepitvényesek a felhivás daczára az uradalmi birtokon legeltettek és legeltetnek. Felperes ezzel szemben kereseti azon előadását, hogy alperesek telepitvényesek marháit, lovait és sertéseit 1890. májusban a legelőről kizárták s arról visszahajtották, nemcsak bizonyította, hanem alperesek azon előadását, hogy a telepitvényesek a tilalom után is állatjaikat folyton az uradalmi birtokon legeltették és legeltetik, hallgatással mellőzte. Nem szenved ugyan kétséget, hogy valamely jog gyakorlatától való eltiltás is képezhet már birtokháboritást s az illető, ki a jog gyakorlatától eltiltatott, a visszahelyezés szorgalmazhatása végett