Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

150 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztésébízottjának a »J. és A.« czég a per tárgyát tevő takarékpénztári betétkönyvecskét az I. rendű alperes által ellene váltókövetelésének behajtása végett vezetett végrehajtás elkerülése végett adta át, mégis az átadás nem fizetés gyanánt, hanem csupán fedezetképen történt azon kikötés mellett, hogy a »J. és A.« czég ama könyvecskét február hónap folyamán visszaváltani fogja. Már pedig tekintve azt, hogy a végrehajtási kielégités készpénzzel történik és hogy a takarékpénztári betétkönyvecske készpénzt képvisel, arra, hogy ez fedezetül adassék, szükség nem lévén, a fedezet-adásnak más oka nem lehet mint az, hogy akkor már tudva volt, miszerint a felperes egylet nevére szóló betéti könyvecske annak és nem a fedezetet-adó czégnek tulajdonát képezi. Minthogy pedig az, a ki tudva idegen vagyont vesz át, a jóhiszeműséggel: magát nem védheti és a kereskedelmi törvénynek I. rendű alperes által védelmére idézett 299. és 300. §-ai is az idegen vagyon tulajdonjogának megszerzéséhez a jóhiszeműséget megkivánják: ezeknél fogva a másodbiróság helyesen kötelezte I. rendű alperest annak tűrésére, hogy felperesnek a kérdés alatti takarékpénztári könyvecske mint annak tulajdona kiadassék. (1882 január 25-én 4440. sz. a.) 408. Az országos marhavásáron marhalevél átadása és hatósági kicserélése mellett állatot vásárló felek jogszerű és jóhiszemű vevőknek tekintendők. (Pécsi tábla 1900 márczius 26-án I. G. 17. sz. a.) 409. Ha az ingó vagyon végrehajtásilag lefoglaltatik, harmadik jóhiszemű személyekre nézve forgalmon kivüli tárgygyá nem válik; s ilyen vagyonra harmadik jóhiszemű személyek teljes és korlátlan tulajdonjogot magánúton való átruházással érvényesen szerezhetnek. A végrehajtási zálogjog ily esetben megszűnik. (Curia 1898 október 25-én I. G. 269. sz. a.) 410. Lefoglalt dolog jóhiszemű szerzője a dolog tulajdonjogát zálogmentesen szerzi meg. Curia felülvizsgálati tanácsa: Alpereseknek az az érvelése, hogy a foglalás megtörténte időpontjától, vagyis a fenforgó esetben 1898 július 12-től kezdve a végrehajtást szenvedő a lefoglalt dologról nem rendelkezhetett, azt jogszerűen el nem idegenithette s ha mégis elidegenítette, a dolog a szerzett zálogjoggal terhelve megy át még a jóhiszemű szerzőre is és igy felperesek az igényelt összegnek tulajdonjogát meg nem szerezhették, ebben az értelemben fenn nem áll, mert a lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, a ki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdonjogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva idegenítette is el a lefoglalt dolgot. (1902 május 1-én I. G.' 678/1901. sz. a. Azonos határozat : Curia I. G. 40/1898. sz. a. V. ö. az előbbi határozatot is.) 411. Az elbirtoklásnak az 1836 : XII. t.-ez. értelmében az arányosság tárgyául szolgáló közjövedelmekre nézve nincs helye. (Curia* 1892 deczember 14-én 10834. sz. a.)