Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 145 képezi, hogy felperesek mint harmadik jogszerzők nyilvánkönyvi jogaikat jóhiszemüleg szerzetteknek tekinthetők-e? A per adataiból kitűnik, mikép felperesek a vételi szerződés megkötése alkalmával tudták azt, hogy a vétel tárgyát nem jogelődjük, hanem alperes birja, minélfogva érdekükben állott az alperes birtoklásának jogosságáról vagy jogtalan voltáról, úgyszintén saját jogelődjük tulajdonjogának valóságáról meggyőződést szerezni és pedig annál is inkább, mert I. rendű felperesnek, mint telekkönyvvezetőnek tudnia kellett, hogy alperes és atyjának a téves helyszini felvétel kiigazitása iránt az ő jogelőde ellen törvény szerint érvényesithető kereseti joguk volt; minthogy pedig felpereseknek az alperes és jogelődjének birtoklása jogszerűtlen voltára alapitott kifogása valótlannak bizonyult, á fent elősorolt tényekből vont okszerű következtetéssel megállapítható, hogy felperesek nyilvánkönyvi jogszerzése nem jóhiszemű; minélfogva és tekintettel arra, hogy felperesek a három évi telekkönyvi elbirtoklása sem hivatkozhatnak, tehát ez alapon a kereseti ingatlanok birtokát sem követelhetik: az elsőfokú biróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperesek keresetét elutasítani kellett. (Curia helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a kereset tárgya nem valamely nagyobb jószágtestnek esetleg figyelmen kivül is hagyható volt részletét, hanem egy önálló jószágtestet képezvén, figyelemmel arra, hogy az ingatlan nem volt az eladó birtoklásában és hogy eladónak tanuként tett nyilatkozata szerint ő az ingatlannak ki által birtoklásáról tudomással sem birt; ezen ingatlan vételénél felpereseknek nemcsak érdekében, hanem polgári kötelességében is állott azon ingatlanra vonatkozó birtoklási állapotról és jogviszonyról meggyőződést szerezni és a vételtől mindaddig tartózkodni, mig a telekkönyvi állapot jogos volta felől alapos tudomást nem szereztek és mert felperesek ezt tenni elmulasztván, a telekkönyvi állapotban való bizalmukra sikerrel nem hivatkozhatnak és kötelesek tűrni azt, hogy alperes az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését a valódi jogállapothoz képest eszközölhesse és az .ingatlant birtoklásában megtarthassa. 1895 január 23-án 10105/1893. sz. a.) 401. Az, hogy a vételtől való tartózkodásra vevő figyelmeztetett, egymagában a rosszhiszeműség megállapítására nem alkalmas, Curia: Elsőrendű alperes 1865. évi márczius 12. óta lévén a kérdéses ingatlanok tényleges és a helyszinelési felvétel következtében telekkönyvileg is kitüntetett birtokában, másod- és harmadrendű alperesek a telekkönyvi állásra mint harmadik személyek sikerrel és jogosan hivatkozhattak miután az, hogy felperes jogának kijátszása czéljából létesíttetett volna a köztük és elsőrendű alperes közt 1884. évi április 24-én létrejött azon adásvételi szerződés, melynek alapján részükre a tulajdonjog bekebeleztetett, nem bizonyittatott, a perben előadott azon körülmények, hogy a nevezett alperesek tudomással birtak felperesnek nagyszülői, illetőleg anyja és nagynénje utáni örökösödési jogáról és ü°gy figyelmeztetve lettek a vételtől való tartózkodásra, egymagában nem alkalmasak ezen alperesnek rosszhiszeműségének megállapítására, következőleg az erre vonatkozó bizonyítás mellőzésével, a kereset másodGrecsák : Magyar Döntvénytár. Vin. 10