Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 80. §. — Anyagi rész. 83 Curia : Felperes keresetét a későbbi tárgyalásokon módositva, a házasság felbontását az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §-a a) pontja alapján azért kérte, mert alperes együttélésük ideje alatt vele durván, kíméletlenül bánt, gyermekeit tőle elkülönitette és midőn e miatt felperes 1900 márczius 8-án közös lakhelyükről Bécsbe ment, tébolydába akarta vitetni. A mi alperesnek fepleres iránt együttélésük ideje alatt tanúsított bánásmódját illeti, a felperes részéről hivatkozott tanuk vallomása, nevezetesen báró H. F. jószágigazgató szerint, alperes evés közben, a mikor felperes az ételt vagy italt visszautasította, heves szavakat használt, a kifejezésekre azonban tanú nem emlékszik, egyúttal megjegyzi tanú, hogy őt alperes gyakrabban figyelmeztette, a mikor felperes aludt, hogy lassan járjon, nehogy felperest álmában háborítsa ; ugyanezen tanú azt is előadta, hogy alperes előtte többször emiitette, miszerint felesége »rein verrückt«, de egyidejűleg felemiitette, hogy 1900 február végével vagy márczius hó elején dr. E. L. az alperes előtt kijelentette, hogy felperes elmebeteg és tanút megbizta azzal, hogy számára a troppaui tébolydából két szakavatott ápolónőt hozzon. K. H. kihallgatott tanú, ki mint szabónő volt a peres felek házánál, nem hallotta, hogy alperest a felperes szidalmazta volna, állit ja ugyan, hogy felek között néhányszor heves szóváltás volt, de hozzáteszi, hogy a szavakat nem értette, tapasztalta ugyan, hogy felperes rendelkezései nem teljesültek, sőt alperes parancsára azoknak ellenkezője történt, de kijelenti, hogy egyes eseteket nem tud felhozni, csak azt emliti fel, hogy, mikor felperes 1897-ben egyik Rajna melléki hidegviz gyógyintézetben volt, otthon maradt szakácsné ja azt irta, hogy az alperes nem engedi a gyermekeknek azt főzni, a mit felperes rendelt. Ch. K. tanúnak, ki komornyik volt peres feleknél, nincs tudomása arról, hogy alperes felperessel rosszul bánt. A felperes részéről hivatkozott tanuknak ezen vallomásaiból nem állapitható meg az, hogy alperes a felperes iránt együttélésük ideje alatt tanusitott magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességeit, hogy e miatt a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné válhatott volna. Az alperes viszonkeresete feletti határozathozatal azért mellőztetett, mert habár alperes, az 1901 június 13-iki tárgyaláskor, az 1894 : XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontja alapján viszonkeresetet támasztva, a házasságot felbontani és felperest vétkesnek nyilvánítani kérte s ezen kérelmét a 6 hóra elrendelt ágytól és asztaltól való elkülönítés letelte után 1902 június 12-én 19217. sz. alatt hozott kérvényében fentartotta, a 20973/902. sz. elsőbirósági ítélet ellen 1902 augusztus 24-én 27662. sz. alatt beadott felebbezésében kijelentette, hogy »nem a házasság felbontását kérte az ő személyét illetőleg viszonkeresetében, hanem egyszerűen azt, hogy a mennyiben felperes keresete folytán felbontatnék a házasság, a viszonkeresetben felhozottak, egyrészt védelmére, másrészt felperes vétkességének megállapítására szolgálj anak« és ugyanazon felebbezés zárkérelmében is csak akként tartotta fenn viszonkeresetét, hogy a mennyiben a felperes elutasítása iránti kérelme meghallgatásra nem találna, felperes vétkességét is megállapítani kéri, ezen kérelme illetve viszonkeresetének ez a része a felperes keresetével elutasítása folytán tárgytalan, a már 6*