Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

674 Beszámítás. vette, mert az ideiglenes törvénykezési szabályok 9. §-a szerint a szülők után az öröklési jog a gyermekeket illeti egyenlő arányban és nem tesz ez a szakasz különbséget az előbb vagy utóbb született gyermekek közt. Az idézett szabályok 7. §-a pedig a törvényes osztályrészt akkép határozza meg, hogy a törvényes osztályrészre jogosultakat végrendelet nem létében megilletendett törvényes örökrésznek a felét képezi és itt sem különböztetnek meg a törvényes osztályrészre jogosítottak a tekintetben, hogy azok mikor születtek. Törvényes gyakorlatunk szerint a töryényes öröklés esetében mindegyik örökös tűrni tartozik azt, hogy a mit hozományként vagy önállósítás czéljából a szülőktől kapott, osztályrészébe beszámittassék, következéskép tűrni tartoznak a végrendeleti örökösök is azt, hogy a törvényes osztályrész kiszámitásánál az örökhagyótól kapott hozomány és egyéb beszámítandó adomány számításba vétessék. Ennek megfelelőően tehát az emiitett 20.000 frt és 10.000 frt összesen tehát 30.000 forint, a felperes törvényes osztályrészének megállapításánál annál inkább számításba veendő volt, mert ezek az összegek nem esnek az ajándék fogalma alá, a melyre nézve az ideiglenes törvénykezési szabályok 8. §-a intézkedik, hanem egyenlő jogú örököstársak közt merülvén fel a kérdés, az emiitett összegek csak az örökségük rovására adottnak tekintendők, és igy annak számításba vételét a felperes jogosan követeli, és e jogát nem érinti az a körülmény, hogy a kérdéses hozományi összegek akkor adattak, midőn a felperes még nem létezett, mert az örökhagyó leszármazói az ily adományokat mindig azzal a teherrel kapják, hogy azok a törvényes osztályrészre jogosított többi leszármazók törvényes osztályrésze megállapításánál a hagyatéki vagyon értékéhez számitandók. E szerint tehát nyilvánvaló, hogy az örökhagyónak ettől eltérő végrendeleti intézkedése magában semmis (id. trkv. szab. I. k. 7. §-a). Ezeknél az okoknál fogva az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni, azt a rendelkezését azonban, a mely szerint az elsőbiróság az örökhagyó végrendeletét a tekintetben, hogy az örökhagyó kérdéses 30.000 írtra nézve ugy rendelkezett, hogy az összeg az alperesek ellenében számításba ne vétessék, érvénytelennek kimondotta, mellőzni kellett, mert a törvényes osztályrészt sértő végrendelkezés, mint fentebb már kiemeltetett, az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a szerint már magában semmis lévén, ennek itéletileg kimondása felesleges. — Curia: Helybenhagyja indokolásánál fogva és még azért, mert az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a értelmében a kötelesrész felét tévén annak, a mit a leszármazók az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli elhalálozása esetén örökölnének, ebből okszerüleg következik, hogy a mint végrendelet hiányában U. Sarolta és Etelkának a hozományul átvett összeg örökrészébe be volna számítandó, és pedig tekintet nélkül arra, hogy felperes a hozomány átadása után született, ép ugy számba veendő most a közös apa végrendeletével szemben is felperes egyik szükségörökös javára, kötelesrészének meghatározásánál az a hozományi összeg, a melyet a nővérek előzőleg nyertek örökhagyótól, mivel felperes nővérei, a hozományt vevők, nem idegen harmadik személyek, hanem felperessel együtt szükségörökösei örökhagyónak s ebből kifolyólag az örökhagyó által élők között történt ajándékozás, illetve hozományadás is azon időre vezetendő le, a mikor az örökhagyó meghalt, és pedig annál inkább, mivel az örökhagyónak