Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

664 Az örökös hitelezőjének jogállása. felperesnek az ajándékozó ellenében az ajándékozáskor fennállott követeléseért, az általa örökölt vagyonból az elsőrendű alperes kötelesrésze, mint ajándékozott érték erejéig felelős. (777/1900. Hasonló : Curia 1899. G. 637. sz.) 538. A törvénykezési gyakorlat által állandóan követett jogszabály, hogy az örökségről való oly lemondás, melynek czélja a kielégítési alapot a lemondó fél hitelezői elől elvonni, ezekkel szemben hatálylyal nem bir. (Curia Gr. I. 250/1902. sz.) 589. Az örökösnek a törvényes osztályrész kiegészítésére vonatkozó, általa nem érvényesített igénye, a hitelező által le nem foglalható. Curia : Nem létezik oly tételes törvény, vagy birói gyakorlat, mely a hitelezőt feljogositaná arra, hogy az illető marasztalt örökös által érvényesíteni nem kivánt azt az igényt, hogy a törvényes osztályrész kiegészitését kérheti, az örökös hitelezői végrehajtás utján lefoglalhassák és érvényesíthessék, következéskép az érvényesítésnek az örökös részéről való elmulasztása a kijátszási szándékkal való elidegenítés fogalmi körébe nem esik. (1899 G. 589. sz. és 1899 G. 610. sz.) Curia : Nem állitható fel oly jogszabály, hogy az, a ki végrendelet következtében oly örökséghez jut, mely végrendelet nélkül mást, t. i. a törvényes örököst illette volna, meg, felelős a törvényes örökös adósságaiért, vagy hogy a hitelező feljogosítható, hogy követelésének kielégítése czéljából adósának esetleges kötelesrész iránti igényét, melyet az nem kiván érvényesíteni, a hitelező érvényesíthesse. Kétséget nem szenvedhet, hogy a mikor a végrehajtást szenvedő örökös társaival az ő hitelezője kijátszására rosszhiszemüleg összejátszik, a hitelező a károsítok ellen kártérítési keresettel fellépni jogosult. E jog érvényesítésének azonban előfeltétele a dolog természete szerint az, hogy a végrehajtást szenvedőre valamely örökség vagy hagyomány szálljon, és hogy a perbevont örökösök a fedezeti alap elvonásánál rosszhiszemüleg közreműködtek. (1898 május 6-án I. G. 74. sz.) 590. Azzal, hogy a leszármazó apai és anyai örökségéről, szülei életében lemondott, a leszármazó nem idegenitett el oly vagyont, mely a hitelezők kielégítésére szolgálhatott volna, mert szülei életében ezek vagyonához sem örökség, sem kötelesrész czimén igénye nem volt. (Curia 1901 G. 588. sz.) 591. Az örökhagyó vagyonának csak az örökhagyó tartozásainak kielégítése után fenmaradó része szolgálhat alapul az örökösök tartozásainak kielégítésére. Komáromi törvényszék : Felperes keresetéhez F) alatt csatolta azt az ítéletet, melylyel a kőszegi kir. járásbíróság elsőrendű alperest még 1877 január 8-án arra kötelezte, hogy felperesnek 2000 írt tőkét járulékaival együtt fizessen meg. Felperes ennek a megítélt követelésnek behajtása czéljából kieszközölte a H) alatti végrehajtást elrendelő végzést, melylyel felperes javára* a 2000 frt tőke és járulékai erejéig elsőrendű alperes ellen, énnek összes ingóira és a csépi 49. és 74. számú telekjegyzőkönyvben