Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A hagyaték kiegészítése és biztosítása. 665 M. Albertné nevén álló ingatlanokból az elsőrendű alperest örökségkép megillető jutalékra a kielégítési végrehajtás el lett rendelve. Felperes az ingókra elrendelt végrehajtást foganatosította ugyan, ámde már keresetében beismeri, hogy a zár alá vett ingók nem elsőrendű alperesnőnek voltak tulajdonai, hanem elhunyt édesanyjának, néhai M. Albertné hagyatékához tartoznak ; az ingatlanokra pedig a végrehajtási jogot a telekkönyvi rendtartás 74. §-ában foglalt fentartással bekebeleztette. Felperes keresete szerint néhai M. Albertné után két nagykorú leszármazó maradt, t. i. a perbe vont alperesek; ezek a hagyatékot egymás között a,P) alatti osztályos egyezséggel rendezték, mely egyezség szerint az egész hagyatéki vagyon, tehát ugy a csépi ingatlanok, mint pedig a D) és E) alatti jegyzőkönyvekbe felvett ingók, a hagyatéki terhek viselésének kötelezettségével másodrendű alperesnek adattak át. Felperes a hagyatéknak ekkénti rendezését magára nézve sérelmesnek tartja, mert a személyes adósával, elsőrendű alperessel szemben fennálló 2000 frtos követelésének kielégítésétől ily módon elesnék, keresetével tehát azt czélozza, hogy a D) és E) alatt összeirt ingók, valamint a csépi 46. és 74. telekkönyvi számú ingatlanok az ő 2000 frt tőke és járulékai erejéig fennálló követelésének kielégítésére végrehajtási alapul bíróilag kimondassanak és ehhez képest mindkét alperes tartozzék tűrni, hogy felperes magát a megjelölt vagyonból kielégíthesse. Felperest eme keresetével el kellett utasítani : mert alperesek mint nagykorú örökösök az anyjuk hagyatéka iránt egymás között szabadon rendelkezhettek ; mert •ez okból a P) alatti osztályos egyezség alperesek között érvényesen jött létre ; s mert ez az egyezség felperesre nézve csak ugy lenne sérelmes, ha elsőrendű alperes oly hagyatékról mondott volna le, a mely különben felperes kielégítésére lett volna fordítható. Minthogy azonban a hagyatékát terhelő adósságok magának a hagyatéknak értékét felülmúlták : ennélfogva elsőrendű alperes és másodrendű alperes között nem jött létre oly jogügylet, mely által felperes tényleges kielégítési alaptól megfosztatott volna. (1896 szeptember 2-án 4724. sz.) — Győri tábla : helybenhagyja. Indokok : Az ügy érdemét illetőleg magáévá teszi a, kir. ítélőtábla az elsőbiróság részéről felhozott indokokat, hozzátévén ezekhez még, hogy felperesnek keresetével történt elutasítása még azért is indokolt. mert az örökhagyó vagyonából első sorban az örökhagyó tartozásai elégitendők ki és csak az örökhagyó tartozásainak kielégítése után fenmaradó tiszta vagyon szolgálhatna alapul az örökösök tartozásainak kielégítésére; mert felperes nem bizonyította, hogy a B. Elek javára 6362 frt 23 kr. tőke és járulékai erejéig bekebelezett követelést koholt volna ; e követelés fennállása esetén pedig M. Albertné után tiszta hagyaték nem maradt s így felperesre, mint az egyik örököstárs hitelezőjére az által, hogy az egész hagyatékot másodrendű alperes vette át, jogsérelem nem háramlott. (1897 január 26-án 3025. sz.) — Curia helybenhagyja. (1897 szeptember 28-án 2163. sz.) 592. Az utóhagyományost már a végrendelet alapján megilleti az előhagyományos haszonélvezete által korlátolt tulajdonjog, ez pedig kizárja azt, hogy a hagyomány az előhagyományos tartozása kilégitésére fordíttassák. (Curia I. Gr. 589/1898. sz.)