Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
Az örökös hitelezőjének jogállása. 659 indokolt, mert az 1897 február 8-án felvett hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv szerint elsőrendű alperes özvegy F. M.-né egyebek közt arra is kötelezte magát, hogy ujabb férjhezmenetele esetére minden gyermeke részére 1000—1000 frtot fog fizetni, mely tény valószinütlenné teszi azt az állítását, hogy a hagyatékot saját állitólagos követelései kimeritették. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha a hagyaték az összes hitelezők kielégítésére nem elegendő, a hagyaték hitelezői csakis aránylagos kielégítésre tarthatnak igényt, alperesek azonban a fenforgó esetben oly értelmű kérelmet, hogy felperes követelése csakis aránylagos kielégítésiben részesittessék, nem terjesztettek elő, sem az összes hagyatéki terhek tüzetes igazolása mellett nem mutatták ki azt az arányt, a melyben felperes követeléséből esetleg levonást tűrni tartozik, ennélfogva ez a kérdés, illetve az elsőrendű alperes vélt követelései valódiságának kérdése (,ezuttal elbirálás tárgyát sem képezhetvén, a másodbiróság Ítélete az ügy •érdemében ezekből az indokokból helybenhagyandó volt. (1899 május 2. 325. v. sz.) 582. Az örökös az örökhagyónak általa ismert adósságait csak a létező cselekvő vagyon arányában jogosult megfizetni, de nincs jogosítva .az egyik hitelezőt a másik hátrányára kielégíteni. a) Curia : A csatolt hagyatéki leltár szerint néhai N. János hagyatéka 1297 frt 42 kr. értékű vagyonból és 1357 frt 15 krnyi terhekből állott. A cselekvő állapothoz azonban hozzászámítandó az a 61 frt, melynek kézhezvételét alperes beismerte ; viszont a szenvedő állapot felperesnek a kereseti váltón alapuló és a hagyatéki leltárban nem szereplő 677 frt követelésével nagyobbodik és ekként 1297 frt 42 kr. -f- 61 frt = 1358 frt ,42 kr. vagyonnal, 1357 frt 11 kr. + 677 frt = 2034 frt 11 kr. teher áll szemben. Annak megjegyzésével, hogy a leltárban foglalt tehertételek -fennállására nézve felhozott felperesi tagadás figyelembe vehető nem volt, mert a gyámhatóság végzése szerint a kiskorú leszármazónak részéről az örökség, a hagyaték túlterheltsége miatt, el nem fogadtathatván, a gyámhatóságnak ezen, a felvett leltár és a becsatolt nyugták és számlák alapján hozott határozatával szemben felperesnek kellett volna a hagyatéki leltár adatait megczáfolni; tekintve, hogy a hagyatéki leltár szenvedő állapotának 13—20., 22. és 23. tételei alatt felsorolt gyógyitási, temetési és ezekkel kapcsolatos kiadások olyan természetűek, melyek csőd esetében is előzetesen elégitendők ki és ennélfogva azokat egész összegükben teljesíteni alperes jogosítva volt; tekintve, hogy ezen tételek összege 236 frt 68 krra rug, melynek levonása után 1121 frt 77 kr. tartozás marad fenn és felperesnek 677 frt követelésével együtt 1797 frt 43 . kr. teher mutatkozik, melyet alperes, figyelemmel arra, hogy a kereset ; részére 1895. évi április hó 30-án kézbesittetett, holott a hagyatéki leltár , később, 1895 augusztus 14-én vétetett fel, és igy alperes a hagyaték átvételekor már tudott a felperes követeléséről is, csak a létező cselekvő vagyon arányában volt jogosítva kielégíteni; tekintve, hogy a fentiek szerint aránylag felosztandó 1121 frt 74 kr., az összes (1797 frt 43 kr.) .követelések 62*4 százalékának felel meg és ekként felperesnek 677 frt követelésére ennek 62-4 %-a, vagyis 422 frt 44 kr. jut, melyből 8 frt már jogerejüleg megítéltetett: alperest, mint az elfogadónak az elsőbíróság 42*
