Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrósz. 639 hitvestársat az öröklésben,, a mely vagyon tőle származik; felperes, mint az örökhagyónak az apja, alperes, mint annak özvegye ellenében csak azon vagyonban birna öröklési joggal, a mely vagyon az örökhagyóra tőle szállott, következőleg kötelesrészt is csak azon vagyon értékének a fele erejéig követelhetne, mely vagyonra nézve bizonyitaná, hogy az tőle származik. Minthogy azonban felperes általában nem nyújtott bizonyítékot a tekintetben, hogy az örökhagyónak oly vagyona volt, melyben alperes hitvestársi öröklési jogával szemben öröklésre hivatva volna, jelesül nem bizonyította, hogy a vagyonátruházást megelőzően tőle oly vagyon szállott az örökhagyóra, mely vagyon után őt kötelesrész illethetné és minthogy különbséget nem tesz, hogy az ajándékozás idejében alperes az örökhagyónak neje nem volt, mert az öröklési jog létezése az örökhagyó elhaltakor létezett jogviszonyok alapján Ítéltetik meg, és csak azon örököst, a ki az örökhagyó elhalta idejében követelhetne kötelesrészt a korábban átruházott vagyonból — ha ez a hagyatékban nem találtatnék — illeti meg az ideiglenes törvényszabályok 8. §-ában fentartott jog: mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (4500. 1895. sz.) 543. Ha az örökhagyónak tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb, a kötelesrész erejéig a hiányt a megajándékozott tartozik pótolni, tekintet nélkül arra, hogy örökhagyó vagyonát egészben vagy részben ajándékozta-e? Curia: A perbeli adatok szerint az örökhagyónak az alperes javára tett ajándékozás idejében 2205 frt értékű vagyona volt, mely érték alapul vétele mellett örökhagyónak akkori vagyoni állása szerint felperest, mint az örökhagyónak egyedüli szükségörökösét kötelesrész czimén 1102 frt 50 kr. illetné meg, a miből f olyólag, tekintettel arra, hogy örökhagyó által alperesnek ajándékozott vagyon az ajándékozáskor 1580 frt értéket képviselt és az ideiglenes törvényszabályok 8. §-a szerint, ha az örökhagyónak tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb, a hiányt a megajándékozott tartozik pótolni és pedig tekintet nélkül arra, hogy örökhagyó vagyonát egészben vagy részben ajándékozta-e a megajándékozottnak ; —- az örökhagyónak pedig tiszta hagyatéka nem maradt, az alperes által pótlandó hiány a felperes által kötelesrész czimén követelhető fentebbi 1102 frt 50 krt teszi, melyből azonban a 30 frt temetési költségnek és az ajándékozás után keletkezett 100 frt tartozásnak alperes által történt kifizetése által 130 frt törlesztetett és felperes az ágynemű 5 frt értéke beszámításába belenyugodott s igy alperes által felperesnek kötelesrész czimén még fizetendő összeg (1102.50 — 30 X 100 4-5) = 967 frt 50 krt tenne ki, de mivel felperes az elsőbiróság Ítéletén megnyugodott nemcsak, hanem a másodbiróság ítélete ellen beadott felebbezésében az elsőbiróság által megítélt 720 frt megítélését kérte, a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. A kamat azért ítéltetett meg csak a kereset indítása napjától, mert felperes terhére eső mulasztást követett el az által, hogy habár örökhagyó 1885-ben halt el, keresetét csak 1897-ben adta be. (5102/1898. sz.)