Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. maradt szükségörökös vagyonának nem felében, hanem sok esetben annak csekélyebb részében örökösödnék, mi az ideigl. törvény szellemébe és intézkedésébe ütközik. (9961/1879. sz. Állandó gyakorlat.) 541. A visszteher nélkül eszközölt vagyonátruházás joghatálya a kötelesrész szempontjából csak az átruházó szülő halála után támadható meg. E megtámadás joga az ajándékozás után született gyermeket is megilleti. Curia: A tekintetben, hogy felperes atyja P. M. után törvényes örökrészt követelni nem jogosult, a másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokolása e helyütt is elfogadtatik. Ebből az indokolásból tényként következik az, hogy P. M. az 1854 november 6-án kelt és •/. alatt csatolt szerződéssel visszteher nélkül ruházta át az abban körülirt vagyonát fiára, P. Gy.-re. A dolog ilyen állásában az a kérdés döntendő el, hogy felperes, mint P. M.-nak a most jelzett vagyonátruházás után 1863 május 2-án született leszármazója az optk. 951. §-ában foglalt rendelkezés mellett jogosult-e kötelesrészt követelni. P. M. a hagyatéki iratok között fekvő családi értesitő szerint 1864 október 2-án halt el, felperesnek joga tehát a kötelesrészt követelni ezen a napon nyilván meg, annak megbirálásánál &z ideiglenes törvényszabályok I. R. 1. §-ával visszaállított magyar törvény nyer alkalmazást. Az ideiglenes törvényszabályok I. R. 4. §-ának második bekezdése és a 7. §. általánosságban akkép rendelkezik, hogy az ajándékozás a leszármazó egyenes örökösök törvényes osztályrészét nem érintheti, ez a rendelkezés tehát az ajándékozás után született egyenes leszármazóktól a törvényes osztályrész követeléséhez való jogot meg nem vonván, önként következik, hogy felperesnek a P. M. után az ajándékozáskor volt és halála után maradt vagyon alapul vétele mellett a kötelesrészhez joga, e jog megnyíltakor hatályban volt magyar törvény szerint van. Nem áll ennek útjában az az elv, hogy a törvény visszaható erővel nem bir, nem pedig azért, mert a visszteher nélkül eszközölt vagyonátruházás joghatálya a kötelesrész szempontjából csak az átruházó szülő halála után támadható meg s ez az átruházás oly szoros kapcsolatban áll a kötelesrészhez törvényileg biztositott joggal, hogy mindkettő csak egységesen a kötelesrészhez való jognak megnyiltakor fennálló törvény szerint, e jog tartalmát megállapitó törvényes szabályok rendelkezéséhez képest birálható meg. Ezeknél fogva a felperes jogát a kötelesrészhez a fent körülirt vagyonnak figyelembe vételével meg kellett állapitani. (1900 május 16. 6791/1899. sz. A megtámadás időpontját illetően ugyanazon -az alapon áll a kir. Curia 1875 április 14-én 2721. sz. a. hozott Ítélete is.) 542. A szülő érvényes végrendelet és leszármazók nélkül, de hitvestárs hátrahagyásával elhalt gyermeke által tett ajándékozást kötelesrészének megsértése czimén csak az esetben támadhatja meg, ha bebizonyítja, hogy elhunyt gyermeke ő tőle olyan vagyonértéket kapott, a melyben megléte esetében öröklésre volna hivatva. Curia: Az ideiglenes tör vény szabály ok 14. §-a szerint szerzeményi vagyonban, ha leszármazó egyenes örökösök nincsenek, hitvestársi öröklésnek van helye és a felmenő örökös csak azon vagyonban előzi meg a