Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Örökös helyettesítés. az utóbb férjhez is ment örökhagyónál bekövetkezett, kérdés tárgyát nem képezheti. Ha ekként felperesnek a most emiitett helyettesítésre alapított utóörökösödési joga, a mely különben sem a néhai R. János hagyatékára kötött egyezségben, sem az azon alapuló átadó végzésben biztosítva, sem a telekjegyzőkönyvben feljegyezve nem lett, meg nem állapitható. Felperes a leánya által alkotott végrendeletet megtámadni akár a külső úgynevezett alaki kellékek hiányának indokából, akár pedig a miatt, mert leánya a szabad végrendelkezésben megfélemlítés által korlátoltatott, csak abban az esetben van jogosítva, ha a végrendelkezés tárgyát tevő vagyon a végrendelet megdőlte esetén, tehát a törvényes örökösödés rendje szerint, reá szállott. E tekintetben felperesnek igazolnia kellett volna azt, hogy a keresetbe";vett ingatlan jutalékok az örökhagyóra tőle, vagy az ő apjától, t. i. W. törzsről háramoltak ; ezt azonban felperes még csak nem is állítja, sőt a lovrini 94., 1068. és 1233. sz. telekjegyzőkönyvek egybevetéséből kitűnik, hogy a keresetbe vett vagyon néhai R. Lajos és neje, M. Anna után szállott R. Jánosra és erről a fentebb emiitett hagyatéki eljárás utján az örökhagyóra és igy az apaági vagyon; minthogy pedig az apai oldalroko-' nok életben vannak, ezek annak öröklésében a felperest megelőzik. S minthogy e szerint nem szállhat a keresetbe vett vagyon a felperesre még abban az esetben sem, ha a végrendelet esetleg az utóbb emiitett okokból vagy azok egyikéből érvénytelenittetnék, nem tekinthető felperes jogosítottnak magának a végrendeletnek megtámadására sem. (1894 április 11. 2158/1984.) — Curia: Helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert sem R. János végrendeletéből, sem a végrendeleti örökösöknek a hagyatéki tárgyalás alkalmával tett nyilatkozataiból meg nem állapitható az, hogy R. János gyermekeit, kiknek egyike akkor csak 10 éves volt, másika pedig még. meg sem született, a nekik juttatott vagyon felett való rendelkezésben korlátozni, vagy azok esetleges leszármazóit az öröklésből kizárni akarta volna, ebből pedig, valamint a végrendelet 3. pontjának ama szövegéből, melyben a helyettesítésnél a »gyermek« szóra van fősuly fektetve, okszerűen az következik, hogy R. János a felperest csak az esetre kívánta gyermekei után utóörökösül kirendelni, ha azok gyermekkorban, a rendelkezési képesség elnyerése előtt, halnának el; ez pedig oly helyettesítés, a mely a másodbiróság helyes indokolása szerint, hatályát elvesztette, a mint a kirendelt örökös R. Katalin a rendelkezési jogot elnyerte. (1895. május 22. 6941/1894. sz. — Ugyanígy a Curia. 5403/1888. és 1195/1874. sz.) Utóöröklés. (Tervezet: 1834. és 1864—1884. §§.) 290. A közönséges helyettesítés lényege abban áll, hogy a végrendeletileg helyettesitett csak akkor lép az örökös helyébe, ha ez az örökséget meg nem szerezhetné vagy el nem fogadná. Az örökösre vonatkozóan megállapított végrendelkezési tilalom hitbizományi helyettesítést foglal magában. a) Tényállás : Az 1881 augusztus 12-én elhalt Vály Simon a következőleg végrendelkezett: »Általános örökösül nőm : E. Máriát nevezem ki oly módon, hogy a míg él, őt a birtokban háborítani senkinek sem szabad,