Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Utóöröklés — közönséges helyettesítés. 467 ő a birtokom hasznát húzza, azzal élte napjáig tetszése szerint szabadon rendelkezend és élvezi. . »Kedves nőm halála esetére, az ezen csak ingatlanságok haszonszedőtulajdonosa lesz édes fitestvérem : V. Imre plébános, azon kötelezettséggel, hogy az ideig, mig kedves nőm a birtoknak haszontulajdonosa, minthogy íeltehető az, hogy nőm korbeálltával a gazdaságot elégségesen nem kezelhetné, köteles neki segédkezet nyújtani, szükségében ápolni. »V. Imre elhunytával ezen birtok haszontulajdonosául teszem V. György néhai édesatyám testvérétől származó legöregebb fiág első ivadékát, kiknek, miután hollétük jelenleg nem tudható, Imre testvérem azok kutatására felkéretik. »Ha azonban a törvényes idő letelte után azoknak kikutatása lehetetlennek kimondatik, akkoron a kérdéses összes örökség, illetőleg ingatlanság haszonélvezése V. Mihály után nemzett első fiágu gyermekre esik, Vagy azok első fiunokáira; »ha pedig olyanok sem léteznének, akkoron a kérdésben álló ingatlanság V. Bélának első fiszülöttjére, vagy annak a szerint első fiunokára; »végre ha azok is elhalnának, akkoron V. István első fiörökösére (V. Eduárd esperes kivételével) származand a kérdésben álló s általam hagyományozott n.-sárii birtok.« A hagyatékra támasztott igények elbírálásánál az aranyos-maróti kir. törvényszék a következők alapján itélt: »A végrendeleti intézkedések értelmének összefüggő része nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy az örökhagyó ingatlan vagyonáról hitbizományi helyettesítéssel kivánt rendelkezni; mert nyilvánvaló az, hogy néhai V. Simon ugy nejét, valamint testvérét, V. Imrét és a tovább helyettesitett személyeket is világosan arra kötelezte, hogy azok az örökséget haláluk után, illetve a tovább megnevezett személyek öröklésre hivatott utódainak nemlétezése esetében, egymásnak átengedjék. Nem állhat meg tehát V. Károly felperesnek abbeli érvelése, mintha a végrendelet közönséges helyettesítést tartalmazna, melynek lényege abban áll, hogy a végrendeletileg helyettesitett személy vagy személyek csak akkor lépnek az örökös helyébe, ha ő az örökséget meg nem szerezhetné, vagy el nem fogadná; mert a fenforgó esetben nem ez, hanem az utolsó helyettest megelőző összes személyek végrendelkezési jogának megszorítása, vagyis helyesebben rájok nézve a végrendelkezési tilalom felállítása czéloztatott. Ez a megszorítás azonban, birói gyakorlatunk szerint, csak az első helyettesre kiterjedő érvénynyel bir, minélfogva a további helyettesekre vonatkozó intézkedést érvénytelennek kellett tekinteni, és a végrendeleti •öröklés jogát csak az első utóörökösre lehetett kiterjeszteni. V. Károly öröklési jogát a hitbizományi helyettesítés fogalma már magában véve kizárja, mert V. Károly édesapjának, V. Istvánnak leszármazója a helyettesitett családok sorában a negyedik helyen van megnevezve. De ellenkezik a nevezett felperes álláspontja a végrendeletben világosan kifejezett akarattal is, mely szerint V. Imrét nem V. György legidősebb fia, hanem a »V. György legrégibb fiágából származó első ivadék követi«. 30*