Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Örökös helyettesitéi 465 arra, hogy B. M. nejét általános és korlátlan örökösének nevezi, felperesnek kijelölése csak egyszerű helyettesítésnek tekinthető az esetre, ha alperes (az örökhagyó neje) az örökség átvétele előtt meghal, mi abban leli magyarázatát, hogy az akkor dühöngött járványra tekintettel, közel állott annak lehetősége, hogy az első sorban nevezett Örökös a járvány áldozatává esik. Minthogy azonban ez az eset be nem következett és alperes nemcsak nem vonakodott az örökséget átvenni, sőt annak átadását birói uton is szorgalmazta, az egyszerű helyettes joga pedig csak akkor érvényesíthető, ha az első helyen kijelölt örökös az örökséget vagy elfogadni nem akarja, vagy azt megszerezni nem képes, felperesnek feltételes joga megszűnt, illetve meg sem nyilt. Nem állapit ja meg felperes utóörökösödési jogát az sem, hogy alperes a férje végrendelete alapján kérte a hagyatéknak átadását, mert ez által azt, a mit a végrendelet nem tartalmaz, el sem ismerhette, és csak jogával élt, mikor mint. végrendeleti örökös fellépett. (Curia: 685/1901. sz.) 289. A pupillaris helyettesítés hatályát veszti azonnal, a mint a serdületlen örökös végrendelkezési képességét elérte. Szegedi tábla: Felperes a néhai K. Katalin D. J.-né alkotott végrendeletét a lovrini 1068 és 1233. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokból az örökhagyót megillető 2/3-ad jutalékra vonatkozóan, alaki kellékek hiánya indokából, továbbá azért, mert az örökhagyó a szabad végrendelkezésben korlátolva volt és főleg pedig azért kívánja érvénytelenittetni, mert ezek a jutalékok az örökhagyóra néhai édes atyjáról, az 1874. évben elhalt R. Jánosról ennek 1874. május 9-én alkotott D) alatti végrendelete értelmében szállottak át és minthogy ez a végrendelet az ő részére, abban az esetben, ha leánya, az örökhagyó ő előtte halna el, utóörökösödési jogot biztosit az érintett ingatlanokra, leánya nem volt jogosítva azokra vonatkozólag végrendeletet alkotni. Felperes ezen igényének csak abban az esetben adható hely, ha az emiitett végrendeletnek az ő utóörökösödési jogát megállapító rendelkezése hitbizományi helyettesítést tartalmaz. Minthogy azonban a D) alatti végrendelet következő szavai: »sollte eines von beiden meines gedachten Kinder ableben (a végrendeletben t. i. R. János a már annak alkotásakor az életben volt jelenlegi örökhagyóról és az akkor még születendő, később megszületett, de el is halt méhmagzatáról beszél) so erbt das Überlebende das Vermögen des Abgelebten, im Falle beidé Kinder absterben sollten, so gehört die sámmtliche Realitát meiner oft erwáhnten Gattin : Katharina R.«, — még a hitbizományi helyettesítést magukban nem foglalják, a mennyiben sem az elidegenítési, sem a terhelési tilalom azokban megállapítva nincs, sem az örökös az örökölt vagyon feletti rendelkezés tekintetében korlátolva nem lett: kétségtelen, hogy néhai R. János jelzett rendelkezésében nem hitbizományi (fidei commissaria), hanem csupán a H. K. III. 30. czime által megengedett azt a helyettesítést kívánta statuálni, a melyet az apa rendelhet serdületlen kiskorú gyermekének halála esetére. A mennyiben pedig e szerint a serdületlen korban való elhalálozása esetére tett, vagyis pupilláris helyettesítés forog fenn, ez hatályát abban a pillanatban elveszítette, a melyben a serdületlen örökös végrendelkezési képességét, illetve teljeskoruságát elérte, a mi, hogy Grecsák : Magyar Döntvénytár. VII. 30