Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A végrendelet mellékhatározmányai. 447 hanem kizárólag az »ősiség« okából egyenesen (directe) az »ősinek« megítélésére irányzott per indittatott volna hagyományosok által: ilynemű külön per azonban hagyományosok által meginditva nem volt s igy e szempontból se lehetett felperes keresetének helyt adni, valamint nem lehetett a hagyományok elvesztését kimondani a miatt sem, hogy a hagyományosok által állítólag kár okoztatott, mert a végrendeletnek szóban levő intézkedése kárositási esetekre nem vonatkozik és felperes külön kárkövetelési per inditásához való jogát a keresetlevél 5. lapján amúgy is fentartotta magának. (Curia : 1886 deczember 7. 4070 sz.) b) Az örököshöz intézett hasonló tilalomra: Igaz ugyan, hogy a néhai P. Anna és ennek második férje: B. György által 1875 február 13-án közösen alkotott végrendeletnek 6. pontjában az foglaltatik, hogy ha a végrendelkezők örökösei közül bármelyik a végrendeletet megtámadná, a megtámadó csak az őt megillető kötelesrészt kapja és az egyébként reá szállandott örökrész többlete a többi örökösnek egyenlő arányban jusson. Igaz továbbá az is, hogy a hivatolt végrendelet felperesek, mint P. Annának első házasságából származott gyermekei s részben végrendeleti örökösök által jelen perrel megtámadtatott, a mennyiben annak érvénytelenítése követeltetik; de másrészről az is kétségtelen, hogy a keresetlevél 5. lapja és a válaszirat 11. lapja szerint az érvénytelenítés lényegileg azért is kéietett, mivel ama végrendelet P. Anna öntudatos bemondásán nem alapul és akaratával nem egyező, e szerint tehát a végintézkedésnek »valódisága« vonatott kérdésbe ; már pedig törvényes gyakorlat szerint az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt a végrendeletnek megtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá, törvényes hatálylyal nem bir és igy a fennhivatolt 6. pontbeli végrendeleti intézkedés is jelen esetben hatálytalannak tekintendő, mert a végakaratnak valódisága kérdésbe lett vonva ; mihez képest az alsóbb bírósági Ítéleteket azon részben, mely szerint felpereseknek az anyagi hagyatékban való öröklési joguk a kötelesrészre korlátoztatott, megváltoztatni kellett. (Curia: 1887 február 1. 3327/1886. J. 41. sz.j 264. A meghagyás jogi természetével nem biró egyszerű óhaj, kívánság, emlékeztetés birói kényszerrel nem érvényesíthető, jogilag tehát hatálytalan. a) örökhagyó fiókvégrendeletének megtámadott pontjaiban határozottan és világosan megnevezte azon személyt, illetve személyeket, kiknek a. hagyomány . kiszolgáltatandó; e tekintetben . tehát a megtámadott rendelkezés. az 1876 : XVI. t.-cz. 12. §-ának megfelel. Az a körülmény, hogy örökhagyó ezen feltétlen rendelkezés mellett felemlítette azt is, hogy az, a ki a hagyományt átveszi, »szives lesz« azt egy bizonyos előtte tudvalevő és végrendelkező által szivére kötött czélra forditani, vagy hogy a megnevezettek egyikének kiadassék a hagyomány, hogy azt szivére kötött czélra használja, a végrendelkezés megtámadott részét érvénytelenné nem teszi, mert ezen a rendelkezéshez fűzött kijelentésben kötelező czélhatározás, illetve határozott meghagyás nem fog-