Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

448 A végrendelet mellékhatározmányai. laltatik, hanem egy kívánság vagyis inkább emlékeztetés nyer kifejezést, mely azonban a végrendeletben foglalt kijelentésből folyó jogi kötelezettséget meg nem állapit, s ennélfogva mint ilyen, a meg nem jelölt czél, illetve személy javára, a végrendeletre alapitható követelés alapjául nem szolgálhat. Az ily módon kifejezett óhaj teljesítése tehát birói kényszerrel kieszközölhető nem lévén, jogi hatálylyal nem bir és olyannak veendő, mintha nem is nyilváníttatott volna, a minthogy a mellett, hogy örökhagyó a czélt fiával és öcscsével szóval közölte és bennük megbízott, ezen óhajának ilyen alakban történt kifejezésére tudniillik határozott meghagyás és a czél közelebbi megjelölése nélkül szükség nem is volt, a mennyiben örökhagyó a szem előtt tartott czélt az által, hogy óhajtásának a végrendeletben kötelező módon kifejezést adjon, jogi kényszerrel biztosítani nem akarta. Egyedül azért tehát, mivel az egyébként határozott és világos rendelkezéshez fűzött óhaj jogi hatálylyal nem bir, maga az a rendelkezés, hogy a hagyomány tárgya az ott megnevezetteknek kiadassék, nem érvényteleníthető, és minthogy világos, hogy örökhagyó a szóban forgó vagyonértékeket illetőleg egyéb intézkedéseitől eltérő rendelkezést akart létesíteni, miután arra nézve, hogy az ismeretlen czél részesittessék a hagyományban, a végrendeletben parancsoló intézkedés nincs, ellenben arra nézve, hogy a hagyomány tárgya báró M. 0. és illetve ifj. báró V. M.-nek kiadassék, ilyen rendelkezés igenis van; miután továbbá örökhagyónak számolni kellett azzal az eshetőséggel, hogy a hagyomány nem fog esetleg a szóval megjelölt czélra fordíttatni és ezzel szemben még sem tartotta szükségesnek óhajának kötelező alakban kifejezést adni és a czélt közelebbről megjelölni, miből következik, hogy örökhagyó a nevezetteket kívánta hagyományosainak tekinteni, kiket kötelező meghagyással nem is terhelvén, hanem egy szóval közölt óhajtásra emlékeztetvén, végeredményben a megtámadott rendelkezés lényegében és az adott helyzetben határozott kötelezés hiánya miatt felperesekkel, illetve a törvényes örökösökkel szemben, másnak mint báró M. 0., illetve ifj. báró V. M. részére rendelt hagyománynak nem tekinthető, minélfogva, tekintettel arra, hogy örökhagyó végakarata teljesítendő és feltétlen rendelkezése tekintetében világos, határozott és teljesíthető, el kellett fogadni azt a meghatározást, melyet az alsóbiróságok elfogadtak, midőn báró M. 0.-t, és ifj. báró V. M.-t hagyományosoknak tekintették és érvényben kellett tartani a végrendeletet megtámadott részeiben, mert az a hagyományos megnevezése szempontjából a törvénynek megfelel és a kifejezésre jutott rendelkezés tekintetében nem végrehajthattam (Curia: 1894 szeptember 6. 4728/1894.) b) Fehértemplomi törvényszék: J. J. és Cs. J. E. felpereseket ésözv. T. J.-né alperest azzal a kérelmükkel, hogy a T. J. Írásbeli magánvégrendelete érvénytelennek nyilvánittassék, elutasítja ; ellenben helyt ad a kiskorú M. Gy. kérelmének, és T. J.-nak Írásbeli magánvégrendeletét érvényesnek kimondja, mindazonáltal annak a kijelentése mellett, hogy a végrendeletnek az az intézkedése, a melynél fogva T. A. és M. Gy. végrendeleti örökösök között házasság létesüljön,mint feltétel mellőztetik és a hagyaték átadásánál figyelembe nem veendő. A mi annak tartalmát illeti, nyilvánvaló, hogy végrendelkezőnek akarata az volt, hogy vagyona az általa a végrendeletben megnevezett, általa törvényes örökösöknek