Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
Végrendelkezési képesség. illeti, az ellenirathoz 1. sz. alatt csatolt egyezségben pedig, melyhez felperes különben sem járult hozzá, alperesek a szabadkai ingatlanok vételárának feleslegéről nem felperes, hanem az örökhagyó oldalrokonai javára mondtak le, s minthogy az örökhagyó oldalrokonai az apai és anyai ágról származó oldalrokonokból állanak és az örökhagyóval közelebbi vérségi összeköttetésben levő oldalrokonok a távolabbi vérségi összeköttetésben levő oldalrokonokat az öröklésből kizárják: azt a kérdést, hogy a szabadkai ingatlanok vételárának feleslegéből felperest illeti-e valami rész és mennyi ? csak az összes apai és anyai oldalrokonok meghallgatásával lehet eldönteni, felperes azonban az anyai ágról származó oldalrokonokat perbe nem idézte, sőt meg sem nevezte. Felperes részére tehát a vételár feleslegnek bármely részét is megitélni nem lehet. (1893 február 9. és 10. 12375/1892. sz. — Hasonlóan - Curia. 4943/1870. sz.) 253. Az elmezavar a nem szakértő tanuk véleménye és következtetése alapján meg nem állapitható. a) Az, hogy az örökhagyó a végrendelet alkotása idejében elmezavarban szenvedett, nincs bizonyitva, mert a nem szakértő tanuk véleménye, illetve következtetése mitsem bizonyit. dr. F. I. szakértő pedig, ki örökhagyót nem kezelte és különben is az elhalálozást két évvel megelőzött időben tett észleteket vett véleménye alapjául, csak következteti, hogy örökhagyó delirium tremensben szenvedett, a mely, a nevezett szakértő szerint is, a világos perczeket ki nem zárja, mig acuttá nem feljődik, és hogy szenvedett-e örökhagyó a végrendelet alkotása idejében, mely halálát 8 évvel megelőzte, ebben a bajban és a fejlettség mily fokát érte el a kór, a szakértő nem tudja, mert a végrendelkezésnél jelen nem volt; ez az elmezavar tehát annál kevésbé tekinthető bizonyítottnak, mert a kihallgatott tanuk szerint örökhagyó maga mondta el végrendeletét s ezek a végrendeleti tanuk nem is állitják, hogy örökhagyó elmezavarban szenvedett volna. (1893 szeptember 7. 6068/1892. sz.) b) Habár a tanuk egy része bizonyságot tesz arról, hogy az örökhagyónak már aggkoránál fogva is beszédmódjában és emlékezőtehetségében némi fogyatkozás észlelhető volt, a nem szakértő egyének által felhozott ezen tényekből azonban azt, hogy az örökhagyó állapota olyan volt, mely szerint az ész használatával s igy cselekvési képességgel nem birt volna, még biztosan következtetni sem lehet s annál kevésbé lehet közvetlenül bizonyítottnak venni. (1885 április 8. 8034/1884. sz.) 254. A katholikus .főpapok szerzeményeik egy harmadáról rokonaik javára csak királyi engedélylyel végrendelkezhetnek. a) Mindkét fél egyező előadásához képest, néhai K. József esztergomi érsek és herczegprimás 1847 január 31-én kelt kir. leirattal feljogosittatott, hogy szerzeményének azon harmadáról, mely különben a kir. kincstárra háramlott volna, rokonai javára végrendelkezhessék. E legfőbb intézkedés kegyúri jogon alapul, mely az 1715 : XVI. t.-cz. által érvényben levőnek elismert K.-féle egyezmény értelmében, a katholikus főpapok hagyatékából a kincstárra eső rész tekintetében a fejedelmet