Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

440 Végrendelkezési képesség. kizárólag megilleti a nélkül, hogy ezen kegyúri jog gyakorlása a törvény által az országgyűlésnek, mint a törvényhozás másik tényezőjének hozzájárulásához kötve volna. Az a körülmény, hogy néhai K. József az engedély diját le nem fizette, és az adott engedély alapján ujabban nem rendelkezett, a felperes, mint K.-féle örökösnek az engedély előtt 1842-ben alkotott végrendeleten alapuló jogának ellent nem állhat, miért a legtöbb kegyúri joggal felruházott király ö Felsége 1867-ben kelt kegyelmes leiratával elrendelte a kincstár kezére jutott örökségi résznek kiadatását s ez által megszüntette az előbbi végrendelkezés elmulasztásából eredhető jogkövetkezményeket. (Curia: 1873 május 19. 4124. sz.) b) A magyar polgári magánjog visszaállitása után a katholikus főpapok végrendelkezési képességére végre ismét a K.-féle egyezmény szolgálván irányadóul, annak értelmében a főpapok szerzeményi javainak egy harmadrésze, törvényes örökrész czimén, a kir. fiscust illeti s erről azok kir. engedély, jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhetnek, különben a végrendeletüknek 2/3 részen túl terjedő rendelkező része félreteendő ; azon tul azonban a fiscus öröklési joga nem terjedhet, habár a végrendelet, külkellékek hiánya miatt, egészen semmis lenne is. (Curia : 1877 február 18. 13716/1878. Dt. r. f. XXII. 50 sz.) 255. A főpapoknak szerzeményeik egy harmadára vonatkozó végrendelkezési korlátoltsága a magyar polgári magánjog visszaállitása után újólag csak 1871 május 1. lépett hatályba. Ha elfogadtatnék is az, hogy a magyarországi főpapoknak az 1855. concordatumban szabad végrendeleti jog engedélyeztetett: még sem lehet ezt jelen perben felperes kereshetőségére nézve akadálynak tekinteni azért, mert a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1871 május 1. kelt B) a. körrendeletével, a magyarországi latin és görögkath. püspököket miheztartás végett értesítette, hogy a főpapok végrendelkezési joga, mig e kérdésre nézve a törvényhozás másként nem intéz kedendik, az 1715 : XVI. t.-cz. értelmében megbirálandó lészen. Hogy ezen rendelet ő Felsége legfelsőbb szándékának és akaratának megfelelő volt, mutatja az, hogy mindez ideig sem meg nem tagadtatott, sem vissza nem vonattatott. Minthogy pedig n. B. László szatmári püspök, a miniszteri rendelet kibocsátása után és az abban foglalt figyelmeztetés ellenére, legfelsőbb kir. engedély nélkül s igy az 1715 : XVI. t.-czikkbe ütközőleg, 1872 január 19-én összes szerzeményeiről végrendeletileg intézkedett: az alsóbiróságok helyesen Ítéltek, midőn az imént emiitett végrendelkezést, a szerzeményi hagyatéknak egy harmad részére nézve, hatálytalannak mondották ki. (1883 január 31. 3897/1882. Dt. IV. 104.) — Azonos : Curia : 7563/1882. sz.) Budapesti tábla: Felperes kir. kincstár néhai G. György pécsi püspök 1867 szeptember 9-én kelt végrendeletét azon alapon kéri érvénytelennek kimondani és a hagyatékot egy harmadrészben törvényes öröklés czimén a kir. kincstár részére megítéltetni, mert nevezett örökhagyó az 1715 : XVI. t.-cz. és az abba felvett Kolonich-féle egyezmény ellenére szabad végrendelkezhetési joggal felruházva nem lett, s igy egész vagyonáról engedély nélkül végrendelkezett. Tekentve azonban, hogy az 1863 február