Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

436 Végrendelkezési képesség. 250. Az elmegyengeség miatt gondnokság alá helyezett egyén is bir végrendelkezési képességgel, ha az elmegyengeség nem olyan fokú, hogy abból az eszmélet teljes hiányát lehetne felismerni. Habár az orvosi jelentésben vázolt az az állapot, mely szerint a nyavalyatörte Sz. E. betegesen működött, életmüveit az ész és akarat okszerüleg kormányozni képes nem volt, és ezen szellemi meggátoltsága. miatt ő szakadatlan lélekéberséget igénylő ügyeit önállólag, kára nélkül,, nem intézhette : elegendő alapot nyújtott is a gyámság fentartására, annak lehetőségét, hogy nevezett örökhagyó szabad és komoly akarattal végintézkedjék, ama, bár beteges, testi és lelki állapot ki nem zárta, mert a leirt testi betegségében és elmegyengeségében az őrültség vagy kábaságnak azon állapotát, mely a végrendelkezési képességet, eszmélet hiánya folytán, kizárja, felismerni nem lehet. (Curia : 1872 január 24. 74. sz.) Jegyzet: Oly esetben, midőn az elmebeteg gondnokság alatt áll, azt, hogy az elmebeteg örökhagyó végrendeletét világos időközben alkotta, a végrendelet érvényességét vitató fél tartozik bizonyítani, mert az ellenkezőnek vélelme elleneharczol. 251. A világos időközöket kizáró bárgyúság miatt gondnokság alá helyezett egyén érvényes végrendeletet nem alkothat. Nagyszebeni törvényszék : Az örökhagyó, mint ki kábaság, bárgyúság miatt gondnokság alatt állott, végrendelet alkotására jogilag képtelen lévén, az általa alkotott végrendelet érvénytelennek volt kimondandó.De ezektől eltekintve, a G. Juon örökhagyó elmeállapotára nézve kihallgatott tanuk egybehangzólag és majdnem ugyanazon kifejezéseket használva, azt vallották, miszerint örökhagyó G. Joun bárgyú volt, a ki soha. sem viselte magát ugy, a hogy józan eszű embertől várható; a ki, daczára annak, hogy vagyona volt, rongyosan, meztelen testtel koldulni járt a. faluban ; a ki az utczán, mint egy elmefogyott, röhögött, kaczagott; akivel épeszű emberhez illően beszélni vagy értekezni nem lehetett; a tanuk továbbá azt is tanusitják, miszerint örökhagyó nem volt és nem lehetett olyan lelki állapotban, hogy józan észszel rendelkezni tudott volna, minélfogva valamennyi tanú örökhagyót végrendelet alkotására képesnek nem tartotta. A tanuk vallomása alapján tehát örökhagyó végrendelet alkotására képtelen lévén, az általa alkotott végrendeletet, az osztrák ptkv. 566. §-a, értelmében érvénytelennek kellett kimondani. (1887 november 10. 5525. sz.} Helybenhagyja indokaiból és azért, mert abból, hogy örökhagyó nagykorúsága elértével is gondnokság alatt állott és vagyonát maga soha sem kezelte, alaposan következtethető, hogy elmebetegségben szenvedett, mely körülmény kizárja azt, hogy vagyonáról szabadon intézkedhetett volna. (Curia: 6027/1888. sz.) 252. Az örökhagyó végrendelkezési képessége azon időpont szerint ítélendő meg, a melyben végrendelkezett. A végrendelet értelmes és szabatos szerkesztése az örökhagyó épelméjüségének bizonysága. Ezzel szemben a tanuk vallomása és a szakértők. • véleménye a fenforgó körülmények között nem döntő.