Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Végrendelkezési képesség. 437 A nagyfokú idegesség és az üldözési rögeszmében szenvedés nem zárja .ki azt, hogy az örökhagyó végrendelete alkotásánál eszének használatában volt. A kereset főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a báró R. József által 1883 április 17-én alkotott végrendelet érvényesnek kimondatik s ennek folytán felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A Sz. Mihály, Á. József és T. János szakértők egybehangzó véleményével, továbbá M. Mihály és G. Albert végrendeleti tanuk vallomásaival be van bizonyitva, hogy örökhagyó báró R. József 1883 április 17-én alkotott végrendeletét egész terjedelmében sajátkezüleg irta és irta alá. Ezen végrendelet olyan értelmesen van szerkesztve és szabatosan leirva, hogy az határozottan az örökhagyó épelmüjüségét mutatja j3 felperes arra nézve, hogy az örökhagyó ezt a végrendeletet valakinek a befolyásolása alatt szerkesztette vagy irta volna le, a legkisebb bizonyítékot sem szolgáltatott. Továbbá Sz. Lukács, az örökhagyó volt cseléde, .azt tanúsította, hogy az örökhagyó ő vele a végrendelet tétele napján V. Barnabást végrendelkezés czéljából és azzal az üzenettel hivatta magához, hogy még más valakit is vigyen magával, a V. Barnabás által felkért M. Mihály és G. Albert végrendeleti tanuk pedig azt tanúsították, hogy az örökhagyó, midőn nála megjelentek, azzal a nyilatkozattal fogadta őket, hogy végrendeletet kíván tenni s az általa már előre elkészített végrendeletet előttük felmutatta, azt egész terjedelmében sajátkezüleg irt végakaratának kijelentette, arra a keletet és a nevét sajátkezüleg aláirta s egyúttal a végrendeletre vezetendő záradék iránt M. Mihály egyik végrendeleti tanúval értekezett, a végrendelet kiállítása után pedig M. Mihály egyik végrendelétbeli tanút megbízta, hogy a végrendeletet közjegyzőnél téteményezze le, s az erre vonatkozó megbízást a végrendelet boritékára sajátkezüleg reá vezette. Ugyanezen végrendeleti tanuk azt is tanúsították, hogy ők a végrendelet kiállítása alkalmával körülbelül egy óráig tartózkodtak az örökhagyónál és az ez alatt az idő alatt velők folytonosan értelmesen beszélt s rajta az elmebajnak legkisebb jelét sem vették észre, örökhagyónak a végrendelet megalkotására irányzott és a végrendelet minden kellékeit figyelembe vevő ezen cselekményei azt bizonyítják, hogy az örökhagyó 1883 április 17. kelt végrendeletét ép elmével és szabad akarattal alkotta meg. S hogy örökhagyó ebben az időben végrendelkezési képességgel birt, ezt támogatja még az ellenirathoz 2. sz. alatt csatolt végrendelettervezet és az annak végére irt levél is, melyeket örökhagyó a fentebb emiitett végrendelet kelte előtt 4 nappal egész terjedelmében sajátkezüleg irt és a melyek szintén ép elmére mutatnak. Ezekkel a ténybeli bizonyítékokkal szemben a tanuk vallomásai és az orvosszakértők véleménye nem fogadhatók oly nyomós bizonyítéknak, hogy azok alapján az örökhagyó által 1883 április 17-én alkotott végrendeletét végrendelkezési képesség hiányából érvénytelennek kimondani lehetne. Nem fogadhatók el nevezetesen azért, mert S. János, K. Amália, S. János és Sz. Lukács vallomásaiból csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az örökhagyó a végrendelet tétele idejében nagyfokú idegességben és üldözési rögeszmében szenvedett, de nem látszik bizonyosnak az is, hogy örökhagyó az eszének használatában nem volt. Dr. K. Frigyes és dr. M. János gyógykezelő orvosok az AJ alatti kérdések 6. pontjára és a NB) alatti kérdések