Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Végrendelkezési képesség. 435 ben fennállott jogszabályokon az idézett törvényben változás nem történt, a az idézett törvény 3. §-a, mint általában a törvény minden idevágó intézkedése, a kiskorúak rendelkezési képességét csak az élők közti jogügyletekre nézve szabályozza, ezen törvény szempontjából sem lehet a kiskorú, de már a 13-ik életévet is 8 hónappal meghaladott örökhagyó által alkotott közvégrendelet érvénytelenségét a végrendeleti képesség hiányára alapított indokokból megállapitani. (1892 márczius 10. 7008/1891. sz.) Állandó gyakorlat.) 248. A puszta együgyűség és a szellemi korlátoltság nem zárja ki a végrendelkezési képességet, ezt csak az elmezavar vagyis az ész használatának teljes hiánya zárja ki. •Beregszászi törvényszék : Habár a felperes tanuk vallomásával bizonyította is, miként végrendelkező 0. J. hülye s igy nem volt teljes eszű, mégis tekintve, hogy felperes maga sem állítja, annál kevésbé igazolja, hogy őrült lett volna, eszének teljes használatával nem birt volna s mint ilyen, a biróság által elmebetegség czimén gondnokság alá helyeztetett volna ; tekintve, hogy a végrendelet tételénél jelen volt K. L., K. J. és B. J. tanuk vallomása szerint az egyszerre együtt jelen volt tanuk előtt végrendelkező maga jelentette ki végakaratát s tudta mit beszél, végrendelkezési képességében gátolva nem volt, á végrendelet belkellék hiánya miatt nem tekinthető érvénytelennek. — Kassai tábla : A felperes a néhai O. J. által 1893 október 9-én alkotott végrendeletet ugy a keresetlevélből, mint a többi periratokból kitetszően, kifejezetten csak a belkellék hiánya miatt, vagyis azon az alapon támadta meg, hogy a végrendelkező hülye lévén, önálló akaratképességgel és igy végrendelkezési képességgel nem birt; bizonyítékaira is csak ez állításának megerősítése czéljából hivatkozott, azt meg nem emiitvén, hogy a végrendelet külkellékek hiányában is szenvedne; a végrendelet tehát külkellékek szempontjából vizsgálat és elbírálás tárgyát nem képezheti. Belkellék szempontjából pedig a kérdéses végrendeletet áz elsőbiróság ítéletének idevonatkozóan felhozott és e helyütt is elfogadott indokaiból és főleg azért kellett érvényesnek kimondani, mert a tanuk vallomásaiból és a felperes nyújtotta bizonyítékból legfeljebb csak az állapitható meg, hogy az örökhagyó szellemi tehetségeiben némi fogyatkozás, bizonyos szellemi korlátoltság volt észlelhető, de semmiképen sem állapitható meg az, hogy az örökhagyó állapota olyan volt, mely szerint az ész használatával és igy cselekvési képességgel nem birt volna. Minthogy a puszta együgyűség nem zárja ki, hogy az illető cselekedeteinek és azok következményeinek tudatával birjon, már pedig a végrendelkezési képesség hiányát csakis az elmezavar vagyis az ész használatának teljes hiánya állapítja meg. — Curia : Helybenhagyja. (1899 márczius 14. 36. sz.) 249. A csontszu és gümőkór, mely betegségekben^az örökhagyó szenvedett és meghalt, a végrendelkezési személyi képességet nem zárja Jel. (Curia : 5216/1900. sz.) 28*