Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

428 Özvegyi jog a jászkunoknál. delkezései nem alkalmazhatók. Minthogy pedig a jászkun V. statútum 1. pontjának világos rendelkezése szerint a hátramaradt özvegy férje javaiból eltartást (intertentiót) követelhet és a felhivott statútum nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint abban az esetben, ha az elhalt férj első házasságából gyermekek maradnak vissza, az özvegyi tartás mérve még akkor is egy gyermekrészre volna szoritható, ha az az özvegy eltartására nem volna elegendő, annálfogva felperes, mint özvegy, eltartás fejében a hátramaradt gyermekek számára való tekintet nélkül jogszerűen követelheti azt az összeget, a mi társadalmi állásánál és életviszonyainál fogva, a férj hátrahagyott vagyona jövedelmére való tekintettel, életfentartásának és egyéb szükségleteinek megfelel. (Curia : I. G. 168. 1902. sz.) 237. A jászkun özvegye férje vagyonában esak akkor bir özvegyi haszonélvezeti joggal, ha férje másként nem rendelkezett. Szolnoki törvényszék : Az országbirói értekezlet által (1: 17. §.) hatályában fenntartott s a jászkun özvegyekre érvényes jászkun V. statútum szerint az özvegy asszony férje vagyonában, ha a kereső fél másként nem rendelkezett, bir csupán özvegyi haszonélvezeti joggal. Tehát oly esetben, midőn a férj vagyonáról végrendelkezett, ezen végrendelet szolgál zsinórmértékül az öröklésnél. Az örökhagyó minden vagyonáról részint gondviselője, részint gyermekei javára rendelkezett, a nélkül, hogy felperesnek özvegyi tartáshozi igényét csak érintette vagy ily irányban a hagyományokat terhelni akarta volna is. Minthogy pedig felperes kun özvegy, reá vonatkozólag a jászkun statútum rendelkezései irányadók s minthogy néhai férjének végrendelete érvénytelenítésére a kereset irányitva sincs, s igy a férj hagyatékában az örököletet az érvényben levő végrendelet szabályozza : felperes az özvegyi haszonélvezeti jog iránti keresetével elutasitandó volt. (7342/1889. — Curia helybenhagyja 1891 márczius 23. 8288/1890. sz.) 238. A jászkunoknál az özvegyi jog tartalma és terjedelme nem terjedhet többre, mint a magyar özvegyet ebbeli jogából folyóan megillető lakás és tartás. A peres feleknek jászkun voltára való tekintettel, a vitás kérdés az ideiglenes törvényszabályok 17. §-a által fentartott V. statútum szabályai értelmében oldandó meg. Ez a statútum az özvegyi jog korlátozásáról kifejezetten nem intézkedvén ugyan, ámde annak ama rendelkezéséből, hogy a jászkun özvegy, ha férje máskép nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy maradhat, hogy abból megéljen; önként következik, hogy az özvegyi jog tartalma és terjedelme nem terjedhet többre, mint a megszorított magyar özvegyet ebbeli jogából folyólag megillető lakás és tartás. Ebből pedig önként következik, hogy a férjétől különváltan élt felperes özvegyi joga czimén a férje által gyermekeire átruházott javak egész jövedelmére jogos igényt nem támaszthat, hanem ebbeli jogának terjedelme csupán a megfelelő lakás és szükséges tartás egyenértékére szorítkozik, minélfogva az átruházott ingatlanoknak 319 korona 38 fillérben megállapított évi tiszta jövedelmének alapul