Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

424 Özvegyi jog. 233. A szülővel egy háztartásban élt, de a szülő életében elhalt fiu özvegyének eltartására vonatkozó kötelezettség a szülő örökösére is áthárul. Az ebből a kötelezettségből tolyó tartás .első sorban természetben, készpénzben pedig csak akkor követelhető, ha az együttélés az özvegy hibáján kivül vált lehetetlenné. Jogeset: L. József örökhagyó végrendeletében örökösévé tette a még előtte elhalt egyetlen fiának: Mátyásnak gyermekét, az alperest, neje, szül. Cz. Ágnesnek pedig a hagyaték haszonélvezetét hagyományozta. Az örökhagyó fiának, Mátyásnak özvegye, a felperes, özvegyi jogát kérte megállapítani a hagyatékra s a mennyiben ez megállapítható nem volna, özvegyi tartás czimén havi 40 forintot kért. Az özvegyi jog megállapítása iránti keresetével már az elsőbiróság által elutasittatott s ebben ő meg is nyugodott. Az özvegyi tartás kérdése azonban a harmadbiróság által is elbíráltatott. Szabadkai törvényszék: Ellenben megítélendő volt felperes részére az özvegyi tartás s erre alperes, mint L. József kizárólagos örököse, köteleztetett; mert alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy L. Mátyás 20—22 éves korában, az atyja beleegyezésével, vette nőül a felperest és felperes és férje, ez utóbbi haláláig, L. Mátyás háztartásában éltek; már pedig az atyának azon ténye, hogy kiskorú fiának nősülésébe beleegyezett, s fiát nejével együtt háztartásába vette, és fia haláláig ott tartotta, — az apának azon kötelezettségét állapítja meg, hogy fia özvegyét, a mennyiben ez reá szorul, — vagyonának illetve jövedelmének megfelelő tartásban részesítse ; ezen kötelezettség pedig L. Józsefről az alperesre, mint kizárólagos örökösre hárult. Nem menti fel alperest ezen kötelezettség alól özv. L. Józsefné szül. Cz. Ágnes haszonélvezeti joga ; mert ez utóbbi L. József hagyatékának 1896 deczember 7. napján történt tárgyalása alkalmával, a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint, a haszonélvezetről alperes javára ellenérték nélkül lemondott; és azon körülmény, hogy alperes Cz. Ágnest eltartja s annak több rendbeli adósságát kifizette, figyelembe nem jöhet; mivel alperes erre, a hivatkozott hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv szerint, nem a haszonélvezet átengedése fejében, hanem az 1896 június 11. napján kelt szerződés szerint, az abban ajándékozott ingatlannak értéke fejében köteleztetett. Felperes első sorban csak azt követelhetné ugyan, hogy a tartás természetben szolgáltassék; azonban, a felek előadása szerint, felperes nem az alperes háztartásában él, s alperes külön házban jelölt ki neki lakást; továbbá az alperes férje alperessel rosszul bánt; ily körülmények közt felperes nem köteles alperessel egy háztartásban élni; ha pedig felperes külön él, akkor a természetben való tartás helyett joga van annak pénzbeli értékét követelni. A tartás czimén fizetendő összeg mennyisége a peres felek társadalmi állásának és annak figyelembe vétele alapján állapíttatott meg, hogy felperes saját vagyonnal bír, melynek jövedelme az ő tartását jelentékenyen fedezi; alperest illetőleg viszont figyelembe vétetett, hogy alperesnek L. Józseftől örökölt vagyona 945 forintot jövedelmez. (15392/1899 sz.) Alperes a per során sem nyilatkozott késznek, hogy felperestsaját háztartásában lakással, élelemmel és ruházattal ellátja, kijelentette, hogy magát a felperes eltartására kötelezettnek nem érzi. Ily körülmények