Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. 397 d) Családtagok közti vagyonátruházások mások jogainak sérelmére nem lehetnek. (Curia 6441/1898. és 7102/1898. és a Szegedi tábla G. 36/1898. sz. Állandó gyakorlat. L. még a kötelesrésznél a C. 2975/1003. sz. határozatát.) 175. Az özvegynek arra vonatkozó tudomása, hogy férje az ingatlanait visszteher nélkül gyermekeire átruházta, özvegyi jogának érvényesítésében abban az esetben sem akadályozza meg, ha az átruházás ellen kifogást nem tett, mert az ő jogát a törvény biztosítja, ezzel szemben pedig jogfentartásra nincs szüksége, annál kevésbbé, mert jogról való lemondást vélelmezni nem lehet. (Szegedi tábla 4384/1899. sz.) — Curia helybenhagyja.. (2927/1900. sz.) A 174—175. számok alatt közölt határozatokkal ellentétes, de téves : Az örökhagyónak ajándékozás utján tett vagyonátruházását csak a köteles részre jogositottak támadhatják meg, mig az özvegy azokat, özvegyi jogi haszonélvezetének érvényesítése végett, megtámadni jogositva nincsen. (Curia 1888 márczius 14. 6771/1887. sz.) 176. A midőn az örökhagyó összes vagyonát még életében elajándékozta s így azt az özvegyi haszonélvezet elül elvonja, az özvegynek csak megfelelő lakáshoz és tartáshoz van igénye a megajándékozottakkal szemben. Ezt az igényt a megajándékozottak ajándékaik értéke arányában tartoznak kielégíteni. Ezek szerint felperes özvegyi joga nem szűnt meg; minthogy azonban felperes férje vagyonával még életében akkép rendelkezett, hogy azokat az alpereseknek ajándékozta, felperes nem az átruházott ingatlanok haszonélvezetét, mely már az ajándékozás következtében alpereseket illeti, hanem elhalt férje társadalmi állásának és vagyonának megfelelő lakás és tartáshoz szükséges összeg megfizetését követelheti, ez pedig az elsőrendű alperesre átruházott vagyonnak a többi alperesre átruházott vagyonhoz mért arányban évi 120, illetőleg havi 10 koronában találtatott megállapitandónak. (Curia 8042/1903. sz.) Jegyzet: Ez a határoazt annyiban is fontos, hogy a fennforgó esetben az örökhagyónak gyermekei nem voltak, ha tehát az örökhagyó vagyonát el nem ajándékozza, az özvegynek özvegyi joga az összes vagyon haszonélvezetéből állott volna, ez, pedig több, mint a megfelelő lakás és tartás. Az örökhagyó életében tett ajándékozás esetében tehát az özvegyi jog ugyanazonos szabályozás alá esik, mint a mikor az örökhagyó végrendelkezik, a mire nézve lásd a később közölt határozatokat. 177. A felperesnek abbeli érvelése, hogy az özvegy elegendő saját vagyonnal birván, özvegyi ellátást nem igényelhet, törvényes alappal nem bir. (Curia 422/1898. sz.) 178. Az özvegyi tartás a felperest a törvénynél fogva megilletvén, ehhez való jogosultságát az irott hitbér megkapása meg nem szünteti. (Curia 10238/1881. sz. Hasonló 5484/1884. sz.)