Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. tott az a tény, hogy az örökhagyó a különválva élés folyamán P. Máriával összeállt és hogy utóbbinak az örökhagyó házánál léte alatt gyermekei is születtek, döntő sulylyal nem bir, mert ez akkor történt, a mikor az örökhagyó és a felperes már külön éltek, a mikor tehát felperes özvegyi haszonélvezeti jogra és a hitbérre vonatkozó igényét már elvesztette volt. (4463/1901.) Curia: Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert örökhagyó már 1872-ben felhivta nejét, hogy ez hozzá és az ő házához menjen ; ezzel szemben tehát felperes tartozott volna bizonyitani, hogy az együttélés megszakítására és az emiitett kivánság teljesítésének megtagadására férje már előbb szolgáltatott okot, ezt azonban nem bizonyította; a dolog ily állásában pedig az elsőbiróság helyesen állapította meg azt, hogy felperesnő saját hibájából szegte meg a férje iránti köteles hűséget, és mert a házassági szerződés tartalma szerint is a 2000 frt hitbér világosan a házassági hűség és szeretet feltételével lett Ígérve, a midőn tehát felperes ezeket megszegte, ezzel a hitbérre vonatkozó jogát már a szerződés alapján is elvesztette. (1902 november 6. 2433/1902. és 5883— 1902. sz.) c) Az elsőbiróság: Elutasítandó volt a felperes az özvegyi jog czimén támasztott kereseti kérelmével, mert a törvényes házassági viszonyból eredő jogok s így az özvegyi jog is, a házastársak életközösségében találja alapját és özvegyi jogon a hagyaték haszonélvezetét csak az a nő veheti igénybe, ki a különélésre okot nem szolgáltatott. Minthogy pedig felperes az örökhagyót ok nélkül elhagyta és másokkal élt vadházasságban s ekként nemcsak hogy hitvestársi kötelességének nem felelt meg, hanem azt súlyosan megsértette, mi által a házassági viszonyból folyó jogokra, tehát férjének elhalálozásával az özvegyi jogra is érdemetlenné levén, arra igényt nem tarthat. Szegedi tábla: Helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a házasfelek különélése esetén az özvegyi jog csak a nem vétkes nőt illeti, a nőnek vétkessége a különélés tekintetében pedig nemcsak a házassági válóperben, hanem az özvegyi jog érvényesítése iránt folyamatba tett perben is bizonyítható ; továbbá mert, a per adatai szerint, a házasfelek kibékülésük után ismét különváltak és az örökhagyó haláláig különváltan is éltek, minélfogva felperes (az özvegynő), a ki a közös háztartást elhagyta, tartozott volna bizonyitani, hogy az együttélést az örökhagyó tette lehetetlenné, ezt pedig bizonyitani meg sem kísérletté, már pedig az indokolatlan különélés a nő vétkességét megállapítja ; és mert az örökhagyó, a kihallgatott K. F. vallomása szerint, felperest csak az esetre volt hajlandó visszafogadni, ha ágyassági viszonyából csak két gyermeke van és más állapotban nincs, minthogy pedig felperes az örökhagyót terhes voltára nézve tévedésbe ejtette, az örökhagyó az életközösséget ismét megszakította a nélkül, hogy felperes vétkességének megbocsátására jogszerűen hivatkozhatna. (5626/1902.) Curia: Helybenhagyja indokainál fogva annál inkább, mert fel peres azt, hogy néhai C. M. a házassági együttélés alatt élt idegen nővel, nem is állította, az pedig, hogy felperesnek nevezett férjétől indokolatlan különélése alatt ez idegen nőkkel élt, felperes vétkességét mea; nem szüntette. (1903 június 16. 3051/1903.)