Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Hitvestársi öröklés. szemben nem érvényesithetnek. A fent kifejtettekkel ellenkező álláspont nemcsak a házassági viszony különleges természetével ellenkeznék, de különösen mai jogrendszerünk mellett nem volna indokolható sem. Akkor ugyanis, a mikor a kötelező polgári házasság jogintézményének behozatalas az egyházi biróságok megszüntetése mellett a házasság felbontása hitelvi nehézségekkel többé nem jár, akkor továbbá, a midőn a házastársak halálesetére szóló rendelkezési joga a szerzeményi javakra is korlátlan,, s a végrendelet-alkotás a lehetőségig meg van könnyítve, s ha mindezek daczára az örökhagyó házasfél sem bontó pert nem inditott, sem végrendeletet nem alkotott: a különélésnek vagy a túlélő házastárs egyestényeinek érdemetlenségi okul érvényesítése az oldalrokonoknak meg nem engedhető. Ezeknélfogva mellőzte a biróság az alperesek támadótényállitásai bizonyítását, minthogy azokat bebizonyítva sem vette volnafigyelembe, az adott esetben annál kevésbbé, mert a hagyatéki iratokból kitetszőleg, az örökhagyó a különélés alatt özv. I. V.-val házasságon kívüli viszonyban élt, s igy a házasság felbontását egyedül a felperes vétkességéből az örökhagyó nem is kérhette volna. (1902 július 8. 12186. sz.)Budapesti tábla : Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a. házasság felbontása s a vagyoni viszonyok tekintetében a felbontás joghatályával biró ágytól és asztaltól való elválasztás bírói kimondása nélkül,, tehát csak ténylegesen különválva élő nőt a különélés ténye sem hitvestársi öröklési jogától meg nem fosztja, még akkor sem, ha a különválás a nő vétkéből következett be s ha bebizonyíttatnék is, hogy felperes hagyta, el hűtlenül a férjét s a különélés alatt mással házasságon kivüli viszonyt folytatott volna ; alperesek tehát, a bizonyítás mellőzésével, helyesen marasztaltattak. (1902 szeptember 30. 760. sz. — Curia helybenhagyja. 1902 deczember 4. 7652. sz.) Jegyzet: Ellenkező és helyesebb a fentebb 158. sz. a. közölt gyakorlat.. L. még . alább a 168. sz. a. közölteket is. 161. A hitvestársnak a szerzeményre vonatkozó öröklési jogára nézve nem bir jogi jelentőséggel az, hogy az örökhagyó a házasság tartama alatt vagy ezelőtt szerezte vagyonát, s ennek a körülménynek csak a közszerzemény szempontjából van jelentősége. a) Nagykikindai törvényszék : A törvényes öröklés rendje szerint végrendelet és leszármazók hiányában az öröklött vagyon az ágra, honnan származik, a szerzett vagyon pedig a hitestársra száll, a fentebb előadottak szerint a hagyatékból öröklött vagyont képező javak az örökhagyóra apjáról, J. J.-ról hárultak, J. J. ágából, J. M. és J. J. hagyatékára vonatkozó iratokból kitünőleg egyedül felperes, mint az örökhagyó egyedüli testvére, van hivatva az öröklésre, az öröklöttnek megállapított' vagyon tulajdonjogát tehát oldalági örökösödés szintén felperes részére, a szerzett vagyon tulajdonjogát pedig hitestársi öröklés czimén alperes, mint az örökhagyó özvegye javára kellett megítélni; nem áll ugyanis, mint ezt felperes állítja, hogy a hitestársat csak közszerzeményre illetné jog, a fennálló öröklési rend értelmében a hitestárs, kizárólag az örökhagyó által szerzett javakban is a felmenők és ezekből leszármazó oldalrokonok kizárásával örökösödik. (13716/1895. sz.)