Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Hitvestársi öröklés. 385 b) Szegedi tábla: Az örökölt vagyonra a felperes, a szerzeményi vagyonra pedig az alperes törvényes örökösödési jogának megállapítását tárgyazó elsőbirósági rendelkezés az id. törv. szab. 10—11. §-nak és a 14. §. aj pontjának felhivása mellett indokolásánál fogva és még azért is helybenhagyandó volt, mert az öröklött vagyonnak öröklésében a felmenőt képviselő oldalrokon a hitvestársat, a szerzeményes vagyonnak törvényes öröklésében pedig a hitvestárs az oldalrokont megelőzi, ez utóbbi szabálylyal szemben tehát felperesnek az az érvelése, hogy az örökhagyó szerzeményi vagyona nem az alperessel folytatott házasélet tartama alatt szereztetett, a mely megkülönböztetés csak a közszerzeményi igénynek itt fenn nem forgó érvényesítésénél birna jelentőséggel, figyelembe nem jöhet. (6101— 1895. sz. — Curia helybenhagyja. 1896 deczember 21. 918/1896. sz.) b) Curia: Leszármazók és végrendelet nem létében, a szerzeményi vagyonra vonatkozólag hitestársi öröklésnek általában, tehát azon esetben is van helye, ha az elhalt házastárs a vagyont nem a házasság tartama alatt szerezte, és miután felperesek nem is állitották, annál kevésbbé bizonyitották, hogy a kereseti összeg oly vagyont képezne, mely örökhagyóra szüleitől vagy ágáról háramlott volna, abban az örökösödési jog felpereseket nem illeti meg. (1884 október 22. 1326. sz.) 162. A szerzeményi vagyonban az oldalrokont a hitvestárs megelőzi az örökségben. Bifjdapesti tábla : Felperesek, mint az 1878 augusztus 21-én kiskoruságban elhalt E. Ágnes anyai ági oldalrokonai, a nevezett örökhagyó után maradt hagyatéki javak megitélése iránti keresetüket határozottan és egyedül a törvényes öröklésre alapítják azon indokból, mivel a kereseti javak örökhagyóra ennek anyjáról az 1873 deczember 19-én elhalt T. Erzséről hárultak. Felperesek, mint az örökhagyó anyja testvére, illetve testvére gyermekei alperessel, mint az örökhagyó atyjával s T. Erzsébet férjével szemben, az ideigl. törv. szab. 10., 11., 12. §§. értelmében csak az esetben és annyiban birnának öröklési joggal, ha és a mennyiben a hagyatéki javak tőlük vagy águktól, vagyis velük és T. Erzsébettel közös törzstől hárultak volna az örökhagyóra. Felperesek azonban a javaknak ilynemű háramlását nem-is állitották, sőt maguk előadták, hogy a javaknak nagyobb része T. Erzsének első házasságbeli leányától, Sz. Máriától háramlottak T. Erzsére. Ily körülmények közt felpereseket alperessel szemben a törvényes öröklés nem illetvén, ez alapon támasztott keresetükkel egészben elutasitandók voltak. A budapesti tábla felebbezett Ítélete indokaiból helybenhagyatik, annyival inkább, mert felperesek, mint az örökhagyó E. Ágnes anyjának testvérei, illetve ezek leszármazói, csak saját felmenőik képviselete jogán követelhetnének alperessel, az örökhagyó apjával, szemben örökséget. Tovább tehát semmiesetre sem terjedhet az ő öröklési joguk, mint terjedne saját felmenőiké ; ezek pedig alperessel szemben — az ideigl. törv. szab. -10—12. §§-hoz képest — csak azon érték erejéig örökösödhetnének, a mely tőlük hárult volt az örökhagyóra. Ugy de felperesek nem Grecsák : Magyar Döntvénytár. VII. 25