Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

360 Ági öröklés. ségüknek azonban eleget nem tettek, sőt a közös törzset meg sem nevezték, ennélfogva keresetükkel elutasitandók voltak annál inkább, mert özv. Gr. S. M.1) a kereseti előadás szerint is nem volt a felperesek és kiskorú H. E. és J. közös törzse, hanem az a peres felek jogelődeinek a testvére ; az arról F. S. B.-re, erről H. J.-néra s erről kiskorú H. Évára és Jánosra szállott érték tehát, tekintettel arra is, hogy a nevezett kiskorúakat apjuk túlélte, különös öröklés tárgyául szolgálható vagyont nem képez. (Curia : 3157 1892. sz.) 123. Az általános örökössel szemben a távolabbi vérrokonnak esak különleges (singularis) öröklési joga lehet abban a vagyonban vagy értékben, mely az örökhagyóra, vele közös törzsről háramlott. E részben a bizonyítás a singularis örökös kötelessége. Leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó általános örököséül, az örökhagyó házastársa (ha volt) tekintendő. (Curia : 9043/1891. sz. 1892 június 9.) Valamely végrendelet érvényének megtámadására csak az van jogositva, kit az örökség akár szerződés, akár előbbi végrendelet, akár a törvény alapján megillet s általános jogszabály, hogy törvényes öröklés esetében, az általános örökössel szemben, különleges öröklési jogát az arra hivatkozó köteles kimutatni és bebizonyítani. Néhai P. J.-né leszármazók hátrahagyása nélkül halván el, általános örökösének hátrahagyott házastársa, az alperes tekintendő, ezzel szemben tehát a nevezett örökhagyó után a törvény alapján, az erre támaszkodó felpereseket, mint oldalrokonokat, csakis a különleges (singularis) öröklési jog illethetné meg azokban a javakban vagy értékben, mely az örökhagyóra velük közös törzsről- szállott. Minthogy pedig felperesek azt a közös törzset, kiről a vagyon vagy érték szállott, a per folyama alatt meg sem nevezték, sőt nem is állították, hogy a hagyatéki javak ilyen közös törzsről szállottak volna, nekik törvényes öröklési joguk s ennek alapján a végrendelet érvényének megtámadására kereseti joguk nincs. Igaz ugyan, hogy a hagyatéki javaknak közös törzstől származását alperes tagadásba nem vette, de ez irányban felperesek sem állitván semmit, tagadásra nem is volt szükség, az a körülmény pedig, hogy alperes annak bizonyítására vállalkozott, hogy a hagyatéki javak egy része közszerzemény, tekintettel arra is, hogy a hitvestársi öröklés nemcsak közszerzeményi, hanem egyéb szerzeményi vagyonokra is kiterjed, felpereseket a hagyatéki javak, vagy. azok egy része ági természete bizonyításának kötelezettsége alól fel nem menti. (Curia : 1901 április 30. 541. sz.) 124. Az általános örökössel szemben a vagyonnak ősi voltát az ezt állító s ennek alapján ági öröklést igénylő tartozik bizonyítani. (Curia : 1257. sz. 1897. Állandó gyakorlat.) 125. a) Felperesre (az örökhagyó apjának testvére) nézve ági vagyont csak az képezhetne, a mi az örökhagyóra közvetlenül vagy apja után egy olyan törzséről származott, a ki a felperesnek is törzse volt. J) Jegyzet: A Curia ítéletében emiitett G. S. M. azonos a tábla Ítéletében említett S. S. M.-mel.