Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági öröklés. Szerzeményi vagyon. 361 (Curia : 2640/1886. sz. és fentebb a Curia 8283/1878. és 116/1885. sz. határozatát. Állandó gyakorlat.) b) Hogy felperesek, mint néhai P. János gyermekei, az örökhagyó K. Amália után maradt ezen ingatlanra, mint ági vagyonra, oldalági öröklési jogczimen öröklési igényt érvényesíthessenek, nemcsak azt kellett kimutatniok, hogy ez az ingatlan örökhagyó K. Amáliára •ennek édesanyjáról K. szül. P. Annáról, erre pedig atyja P. Istvánról, felperes édesapja : P. János testvéréről szállott, hanem azt is tartoztak bizonyitani, hogy ezen ingatlan a velük közös törzsről, vagyis felperes nagyapja és az örökhagyó anyai nagyapjáról id. P. Jánosról szállott örökségképen az örökhagyóra. (Curia : 9540/1890. sz.) 126. Az örökhagyó halála folytán esedékes életbiztosítási összeg nem szolgálhat az örökhagyóra hárult, de már nem létező ági vagyon pótlására. A hagyaték csak oly jogok és kötelezettségekből áll, a melyek az örökhagyót illették ; a miből önként következik, hogy a biztositott halála folytán esedékes életbiztosítási összeg annak hagyatékához nem tartozhatik. Helyesen járt el tehát az elsőbiróság, midőn kimondotta, hogy annak megállapításánál, hogy a felperessel közös törzsről örökhagyóra hárult ági vagyon ennek hagyatékában mennyiben található meg, nem vette tekintetbe azt az életbitzositási összeget, a melynek fejében az illető biztositótársaság részéről 995 frt 71 kr. az alperes, mint az örökhagyó özvegye kezeihez már lefizettetett, ugyanazért a másodbiróság ítéletének részben megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítéletét idevonatkozó rendelkezése tekintetében annál inkább helyben kellett hagyni, mert örökhagyóról, ki le- és felmenő ágbeli örökösök hátrahagyása nélkül halt el, fel nem tehető, hogy az volt volna szándékában, miszerint a biztosítási kötvény értelmében halála után a biztositó-társaság által kifizetendő összeggel az atyjától örökölt vagyonban található hiány pótoltassék, hanem a fennforgó körülmények között okszerűen az állapitható meg, hogy örökhagyónak az volt szándékában, hogy halála" után neje teljesen vagyontalanul ne maradjon. (1898 április 19. 6053/1897. és 1902 január 22. 6369. sz.) Szerzeményi vagyon. 127. A dolog természetéből folyik, de az 1723: XLIX. t.-cz. világos rendeletéből is kitűnik, hogy csak azt lehet szerezménynek tekinteni, a mi az adósságok kifizetése és az ősi javak kiegészítése után fenmarad.1) (Curia 41. sz. teljes ülési döntvény. L. M. Döntvénytár I. k. 50. 1.) J) A redintegratio az 1723 : XLIX. t.-cz. intézkedésén alapul Ez a törvényczikk ugyanis igy szól: Alaposnak tartja ő felsége, hogy akármiféle ősi javaknak és birtokjogoknak az elidegenítőit s más javaknak szerzőit annyiban, a mennyiben az ősieket •elidegenítették, addig, a mig az ilyen elidegenítetteket ki nem egészitik, más javak szerzőinek mondani ne lehessen, ezért rendeltetik : 1. §. Hogy az ily ügynek előrebocsátott birói megvizsgálása vagy eldöntése mellett, csak azokat tekintsék szerzeményeknek s az 1715. évi 26. t.-cz. szerint is szabad rendelkezés alá esőknek, melyeket valaki vagy az ősi birtokok jövedelmeiből, vagy másképen saját erejével és szorgalmával (az ősi atyaiak vagy anyaiak elidegenítésének esetén kivül) szerez és keres.