Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági öröklés. 359 A per bizonyító adataival kétséget fenn nem hagyó módon lévén kimutatva az, hogy az örökhagyó Sz. Zs.-ra a felperesekkel közös törzs Sz. Péter hagyatékából 974 forint 33 krajczárt tevő készpénzbeli örökség hárult át abban az időben, a midőn már örökhagyó az alperes (férj) ö. J. neje volt, ennek az öröklött s ági természetű vagyonértéknek elöröklésére fel- és lemenő örökösök ugy végrendelet hiányában, nem a hátrahagyott hitvestárs, hanem a felperesek mint legközelebbi oldalrokonok vannak törvény szerint hivatva és pedig a nélkül, hogy az öröklött értéknek akár a hátrahagyott hitvestárs kezére jutását, akár a házasság tartama alatt szerzett s a hagyatékhoz tartozó ingatlanba lett beruházását bizonyítani tartoznának, kizárván az erre vonatkozó bizonyítás kötelezettségét az az általánosan alkalmazott jogszabály, a mely szerint szerzeményi vagyonról addig nem lehet szó, a mig az öröklött ági természetű vagyon értéke helyreállítva nincs. (Curia: 1902 május 15. 4763. sz.) Ugyanezen az alapon hozatott a 9212/1882. számú Ítélet. Előbb azonban másként itélt a legfőbb ítélőszék. így 1876 június 28-án 885. sz. a. : »a további összeg azért nem volt megítélhető, mivel felperesek azt, hogy az öröklött pénz az örökhagyó vagyonába beruháztatott volna, nem igazolták.« — Ez a döntés nyilván téves. 122. Ág alatt az elődöt és annak leszármazóit értjük. Az ágon (ági) örökös singularis, különleges, örökös; öröklése nem a hagyatékra mint egészre, hanem esak az ebben levő ági vagyonra (értékre), tehát különlegesen meghatározott dologra terjed ki. Temesvári tábla: A keresetnek helyt ad. Indokok : Törvényeink értelmében ág alatt mindazok a személyek értetnek, a kik egy személytől mint közös törzstől származnak, ági vagyon pedig az, a mi az örökhagyóra az ő szüleitől vagy ezek ágától visszteher nélkül reászállott. Minthogy kétségtelen, hogy a keresetbe vett 812 forintot H. M. az ő édesanyjának S. B.-nak a nővérétől a néhai S. S. M.-től, tehát az ő ágától örökölte, nyilvánvaló, hogy ezen vagyonérték az ági vagyonérték tekintete alá esik és mint ilyenben, az ideiglenes törvényszabályok 10—12. §-ai értelmében, H. M. két gyermekének J. és E.-nak végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül történt elhunyta után, a felperesek mint oldalrokonok örökösödnek és minthogy kétségtelen az is, hogy ez a vagyon H. F. és E. után ezek apjára és utána alperesekre szállott, ennélfogva helyesen járt el az elsőbiróság, midőn alpereseket 812 frt megfizetésére ítélte. Curia: Megváltoztatja és felpereseket elutasítja. Indokok: A közelebbi vérrokonnal, mint általános (universalis) örökössel szemben oldalági öröklésnek csak abban a vagyonban, vagyonértékben van helye, mely az örökhagyóra az oldalági öröklést követelőkkel közös törzsről háramlott; a bizonyítási kötelezettség, a dolog természeténél fogva, a különös (singularis) öröklést igénylőt terhelvén. Az ideiglenes törvényszabályok 10^12. §-nak rendelkezésein alapuló említett elvből kifolyólag tartoztak volna felperesek alperes tagadásával szemben bizonyítani, hogy a keresetileg követelt örökség kiskorú H. Évára és Jánosra velük közös törzstől háramlott, e kötelezett-