Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

358 Ági öröklés. s ági vagyont csak az az összeg képez, a melyet felperesek V. J. helyett kifizettek. Ezek szerint a hagyatéki ingatlanok néhai V. J. szerzett vagyona, a mely az ideiglenes törvényszabályok 9. §-a szerint V. J. leányára, ennek elhunyta után pedig, a vagyon szerzeményi természetéből kifolyóan, a 10. és a 14. §§. a) pontja szerint V. J. nejére, az alperesre száll. Tekintettel azonban arra, hogy a hagyatéki ingatlanok 1200 frtot tevő vételárát a felperesek fizették ki s ekként ez az összeg a felperesektől néhai V. J.-re hárult értéket s ekként oly ági vagyont képez, a mely a kk. leány elhalta után az ideiglenes törvényszabályok 10. §-a szerint a felperesekre száll vissza, az alperest mint örököst arra kellett kötelezni, hogy a részére megitélt vagyonban rejlő ági vagyon természetével biró fenti értéket (1200 frtot) a felpereseknek megfizesse. (Curia 4671/1896. sz.) 120. Az ági természetű vagyonértékben a felmenők és leszármazók, valamint végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó után nem a hitvestárs, hanem arról az ágról származó legközelebbi oldalrokon van hivatva az öröklésre, a honnét a vagyon származott. Az elidegenített ági vagyon értéke a szerzeményből pótlandó, mert az általános öröklésnek tárgyát a hagyaték értékének csak az a része képezi, mely az ági értéknek kiadása után fennmarad. (Ez a redintegratio elve.) A másodbiróság Ítélete abban a neheztelt részében, mely szerint néhai Cs. J. örökhagyónak cz.-i telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok felerészéből s ehhez tartozó legelő és nulla földbeli illetőségből álló hagyatékra, valamint az elidegenített ősi vagyonnak a szerzeményi vagyonból pótlandó 50 forint értékére a felperes által képviselt kiskorúak törvényes öröklési joga megállapittatott, helybenhagyatik azért, t mert alperes nem vonta kétségbe, hogy Cs. M., a felperes által képviselt kiskorúak apja és Cs. J. örökhagyó testvérek voltak, a tanuk vallomásaival pedig be van bizonyítva, hogy a cz.-i telek jegyzőkönyvben felvéve volt ingatlanoknak az ő tulajdonát képezett felerészét az örökhagyó apjáról örökölte, miből következik, hogy ez ingatlanok az örökhagyóra, a felperes által képviselt kiskorúakkal közös törzsről, tudniillik az örökhagyó apjáról s a kiskorúak nagyapjáról háramlottak, ezek tehát olyan ági vagyont képeznek, melyben a törvényes öröklési jog a felperes által képviselt kiskorúakat illeti meg, továbbá, mert szerzeménynek csak az ősi vagyon értékét meghaladó vagyonérték lévén tekintendő, olyan esetben, midőn valamely hagyatékban az általános (universalis) öröklés mellett, ági mint különös (singularis) öröklésnek is van helye, az elöebbinek tárgyát a hagyaték értékének csak az a része képezi, mely az utóbbinak kielégittetése után fennmaradt, minek az, hogy a szerzeményi vagyonból áz ági (ősi) vagyon értéke helyrepótlandó, jogszerű következménye. (Curia 1892 november 16. 10049/1891. és 4543/1898. sz.) 121. Szerzeményi vagyonról addig, a mig az öröklött ági természetű vagyon értéke helyreállítva nincs, szó nem lehetvén, abban az esetben, ha az ági vagyon készpénzből állott, ezt az annak öröklésére hivatott oldalrokon a hitvestárssal szemben annak bizonyítása nélkül követelheti, hogy ez az ági érték a házasság tartama alatt szerzett és a hagyatékhoz tartozó ingatlanba beruháztatott.