Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági öröklés. 357 d) E] kellett a felperest utasítani, mert az ideiglenes törvényszabályok 10. §-ának 3. pontja szerint az örökhagyónak csak az apai és anyai ágról reá került értéket túlhaladó hagyatéka képezi azon szerzeményt, mely törvényes öröklés utján a hitvestársra száll; felperes azonban sem általában azt, hogy elhalt neje hagyatéka a szülői ágakról arra örökségképen háramlott értéket valamely részben túlhaladná, sem pedig azt nem bizonyította, hogy a keresetbe vett ingatlanság neje hagyatékának ilyetén az öröklött értéken felüli része, tehát szerzeménye volna. A bemutatott okiratokból csak az tűnik ki, hogy a keresetben megjelölt ingatlanokat örökhagyó és férje házasságuk alatt vették. Úgyde előbbinek örökölt értéke 5970 forintra megy; miután tehát sem az okmányok szerinti vételár összegével (3466 frt), melynek különben is csak a fele esik az örökhagyóra, sem egyébként kimutatva nincs, hogy örökhagyónak az említett ingatlanságokban levő értéke az öröklött értéket túlhaladná vagy azzal fel is érne, továbbá pedig felperes beismerte, hogy neje az örökhagyó örökölt ingatlanait eladta, és azok értékét a keresetbeli javakba fektette ; miáltal bizonyítva van az is, hogy azok az örökölt vagyon természetét vették feí: mindezeknél fogva az emiitett hagyatékot •örökhagyó szerzeményének tekinteni nem lehet. (Curia 1874 május 11.3230.sz.) 118. Az örökölt pénzen vásárolt ingatlanok szerzeményi vagyont képeznek s azokból csak az örökölt érték adandó ki az ági örökösöknek. A becsatolt telekkönyvi másolatok és szerződés kétségtelenné "teszik, hogy a hagyatéki ingatlanok az örökhagyónak szerzeménye, de felperesek különben is csak azt vitatják, hogy az ingatlanok örökölt pénzen vásároltattak, a mi igazolás esetén is ez ingatlanok szerzeményi minőségét nem változtatná meg és a felpereseket csak arra jogosítaná, hogy e vagyon értéke erejéig részükre az az érték megítéltessék, a mely őket az örökhagyóra a velük közös törzsről szállott értékből, az 'öröklés rendje szerint aránylag illeti, mely közös törzs alatt azonban jelen esetben a közös apa nem érthető, mert ez még életben van, következőleg az az érték, a melyet az örökhagyó netán ettől kapott, erre, nem pedig a felperesekre szállana ; az a vagyoni előny pedig, a melyben az •örökhagyó testvérei részéről részesült, csakis szerzemény tekintete alá eshetnék. Mindezeknél fogva és mert felperesek nem nyújtottak bizonyítékot arra, hogy milyen érték szállott az örökhagyóra olyan közös törzsről, a kinek a jogán a törvényes öröklés felpereseket megilleti, felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. (Curia 4340/1898. sz. 1. még a 130. sz. a.) 119. A szülők által gyermekük részére vett ingatlanok a gyermek szerzeményi vagyonát képezik, abból azonban, a végrendelet és leszármazók nélkül, de hitvestárs hátrahagyásával elhunyt gyermek hitvestársa a szülők által fizetett vételárt mint ági vagyont kiadni tartoznak. A hagyatéki ingatlanokat V. J. (örökhagyó) részére az alperessel volt házasságának tartama alatt a felperesek (az örökhagyó szülei) vásárolták, illetve a vételárt az örökhagyó helyett a felperesek fizették ki. Minthogy azonban a szerződést V. J. kötötte meg s mint vevő azt ő irta alá, szerzőnek az ingatlan állagára jogilag V. J. tekintendő