Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

210 A hitbér. Budapesti tábla : A 2000 forint hitbér tekintetében az elsőbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni, mert irott hitbérnek törvényeink szerint az tekintetik, mit a férj (ill. vőlegény) nejének (ill. menyasszonyának) házasságkötés alkalmával vagy azt megelőzőleg kötelez a nő túlélése esetére s ennélfogva a nőnek férje halála esetére fizetendő, de már a házasságkötés után 6 év múlva kötelezett összeg nem irott hitbérnek, hanem halálesetre ajándékozásnak tekintendő s mint ilyen bírálandó el és mert felperes nem vonta kétségbe, hogy az A) alatti közjegyzői okmány a csődnyitás előtt néhány hónappal s oly időben keletkezett, midőn bukott tartozásai vagyonát már meghaladták, az ilynemű és ily időben keletkezett ajándékozás pedig az ajándékozó hitelezői ellenében joghatálylyal nem bir s tömeggondnok, mint a csődtömeg képviselője által a csődhitelezők érdekében megtámadható volt stb. (1884 szeptember 20-án 3678. sz. a.) —Curia helybenhagyja. (1885 május 12-én 1043 sz. a.) 172. Még ha a szerződésben annak is neveztetett, még sem minősithető ellenhitbérnek az az összeg, a melyet a menyasszony atyja a házasság megkötésekor a férjnek átadott. Curia: Jóllehet a törvényes gyakorlat szerint a menyasszony által ellenhitbér (contrados) a vőlegény részére is kötelezhető, melynek megfizetését az esetre, ha a házasság létrejöttével a nő gyermek hátrahagyása nélkül hal el, a férj a nő hagyatékából az örökösöktől követelheti, ámde alperes a jelen per esetében követelési joggal nem bir, mert a becsatolt házassági szerződésben a kereseti 300 frtot nem is a menyasszony, hanem annak atyja kötelezte és pedig oly módon, hogy azt alperesnek azonnal meg is fizette, mi már önmagában a hitbér természetével ellenkezik, mert a hitbér az azt kötelező házastárs halálával válik folyóvá: igért továbbá még az atya 200 frtot, de ugy, hogy az egész 500 frt leánya örökrészébe beszámittassék; mindezekből nyilvánvaló, hogy az atya a szerződésben tévesen kitett hitbér' czimén fizette is meg a 300 frtot, az másnak mint leányával adott hozománynak nem tekinthető, s miután alperes nem is állit ja, hogy a 300 frt a házasság tartama alatt elköltetett, sőt azáltal, hogy ahhoz jogot formál s mint tulajdonát akarja megtartani, beismertnek veendő, hogy a nő halálakor a 300 frt alperesnél meg volt, az mint a felperes által képviselt gyermeknek anyai örökrésze, a gyermeket illeti meg. (1888. deczember 12-én 5711. sz. a. M. I. 212. Azonos határozatok Lfi. 9818/1877. Dt. r. f. XXI. 6. sz. a. Lfi. 8035/1879. sz. a.) 173. A mi a házassági szerződésnek azt a rendelkezését illeti, hogy a 10,000 forint hitbérösszeget felperes alperestől bármikor követelheti, ez — a mennyiben a házasság tartama alatti érvényesítésre volna vonatkozható — mint az irott hitbér természetével ellentétes kikötés, törvényes gyakorlatunk szerint nem érvényes. (Curia 1897 január 27-én I. G. 384/1896. sz. a.)