Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

198 A közszerzemény kiadása. alapuló perre utasítás keretén kivül külön perrel eszközlendő. Az idézett törvényczikk 70. §-a sem alkalmazható a közszerzeményi igény érvényesítésére, mert e §. a 67—69. §-al összefüggésben lévén magyarázandó, az örökhagyó nevén álló ingatlanokról intézkedik, melyeket még az. örökhagyó elidegenített. (Curia 2288/1904. sz. a.) 147. A közszerzeményt tevő ingók a lehetőséghez képest természetben osztandók meg az arra jogosultak között. Curia: A per adataiból kétségtelenül megállapítható volt, hogy az 1891 deczember 22-én felvett hagyatéki leltárban foglalt ingók a felperes és az 1891 november 24-én elhalt neje K. Anna, mint házastársak közös birtokában és használatában találtattak . . . minthogy pedig sem felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy az érintett ingókat saját külön vagyonából szerezte, vagy hogy azok már a házassági egybekelés előtt sajátjai voltak; sem pedig I. rendű alperesnem bizonyította, hogy azokat néhai édesanyja a felpereshez történt férjhez menetele alkalmából hozományul vitte, vagy hogy azokat saját külön pénzéből szerezte volna; mindezeknél fogva a keresetbe vett összes ingók a felperes és a néhai neje K. Anna között fennállott házasság tartama alatt szerzetteknek és mint ilyenek, a házasfelek társadalmi állását tekintve, a hazai joggyakorlat alapján közszerzeménynek voltak tekintendők; ily helyzetben a kereseti ingók, a mennyiben természetben megoszthatók, fele részben felperes, a másik fele részben pedig alperes részére megítélendők voltak; a természetben meg nem osztható ingókra nézve pedig, minthogy azokat felperes egészben követelte, és minthogy azoknak a leltárban kitett becsértéke ellen egyik peres fél sem tett kifogást, ki kellett mondani, hogy azokat felperes birtokba veheti és megtarthatja; köteles azonban azoknak a leltárban kitett becsértéke fele részét alperesnek, mint a néhai J. A. M. egyedüli örökösének megfizetni. (1896 június 9-én 4349/1895. sz. a.) 148. A közszerzemény rendszerint természetben követelhető és adandó ki, az arra jogosított azonban házastársa tartozásaiért a közszerzemény erejéig szintén felelős. E felelősség terjedelmének különbözősége. Szegedi tábla: Minthogy pedig a közszerzemény rendszerint természetben követelhető és adandó ki, helyesen itélt az első biróság a midőn az özvegy közszerzeményi jogát a hagyatéki javak szerzeményi részének a felére természetben megállapította. Tekintettel azonban arra, hogy a hagyatéki adósságok a szerzeményi javakat terhelik, a házasság alattszerzett vagyon fele részének a tulajdona azzal a kötelezettséggel voltmegítélendő a hátrahagyott házastárs részére, hogy ez az adósságnak fele részét kifizetni tartozzék. E kötelezettség kimondásával tehát az első biróság Ítéletét kiegészíteni kellett, megjegyeztetvén azonban, hogy e kiegészítés nem érinti a hitelezőknek azt a jogát, a mely szerint ők az örökhagyó ellen fennállott követeléseiket az örökösöktől egészben követelhessék, s hogy ennek folytán az a kiegészítés, valamint az. özvegynek ezen alapuló marasztalása csak az örökösök, illetve ezek és.