Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A közszerzeményi jog érvényesítése. 199 az özvegy között fennálló viszonyok végleges szabályozására való tekinteten alapul. (1558/1899. sz. a. Curia helybenhagyja 5125/1899. sz. a.) b) Curia: Nincs ugyan kizárva, hogy a hátrahagyott házastárs a házasság tartama alatt szerzett vagyonnak fele részére közszerzői jogát az esetben is érvényesíthesse, ha az elhalt házastárs után adósság maradt; csakhogy ez esetben, a házasság alatt szerzett vagyonnak az adósságot meghaladó értéke lévén szerzeménynek tekintendő, a házasság alatt szerzett vagyon fele részének tulajdona azzal a kötelezettséggel Ítélendő meg, a hátrahagyott házastárs részére, hogy ez az adósságnak fele részét kifizetni tartozzék. (1896 február 12-én 11795/1894. sz. a.) 149. Ha az egyik házastárs a másikra közszerzemény czimén vagyonának egy részét átruházza, az, a ki e vagyont szerzi, az átruházónak az átruházás idejében fennállott tartpzásaiért a vagyonérték erejéig felelős; mert közszerzemény addig nem létezik, míg az átruházó adósságai törlesztve nincsenek. (A Curia mint legfőbb ítélőszék 6024/1878 sz. a. Azonos 7661/1876. sz. a. Tervezet 1617. sz. a.) 150. A közszerzeményi jog nem egyes tárgyakra, hanem csak a házasság kötésékor és annak megszűntekor létezett vagyoni állapot között mutatkozó különbözetre érvényesíthető. Curia: Felperes alperestől annak a vételári összegnek megfizetését követeli, a mely őt, mint anyja J. Zsuzsannának egyik törvényes leszármazóját az anyja és alperes által J. Mátyásnétól megvett ingatlan vételárának fele részéből illeti azért, mivel alperes a felperes anyjával közösen vett azon ingatlant egészben Sz. Antalnak adta el és a tulajdonjogot arra az ingatlanra közvetlenül J. Mátyásné után Sz. Antal javára az előbbi mint eladó és az utóbbi mint vevő között megkötött adásvevési szerződés alapján kebeleztette be. E kereseti előadás szerint kétségtelen, hogy felperes kereseti igényét az anya közszerzeményi jogára alapítja, valamint kétségtelen az is, hogy a felperes anyja és alperes között fennállott, házasságnak felbontása után, tekintettel ezen hásastársak polgári állására, a netalán létezett közszerzemények fele részében felperes anyjának törvényes leszármazói bírnak öröklési igénynyel. Minthogy azonban a közszerzeményi jog nem egyes tárgyakra, hanem a házasság kötésekor és annak megszűntekor létezett vagyoni állapotnak kimutatása mellett a két vagyon között mutatkozó feleslegre érvényesíthető csak; az a kérdés azonban, hogy a felperesnek anyja után maradt-e a most mondottak értelmében öröklés tárgyát képező közszerzeményi vagyon? a jelen sommás per folyamán meg nem vitattatott, a mint ennek a sommás pernek keretében meg sem vitatható; minthogy e szerint felperes kereseti jogosultsággal nem bir arra, hogy az említett egyes ingatlanra vonatkozóan az anyja közszerzeményi jogára alapított igényét alperes ellen érvényesítse; a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét ezekből az okokból helybenhagyni kellett. (1895 április 24-én 8295/1894. sz a.)