Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A közszerzemény terhe. 195 korona másik adóslevél alapján ennek a kölcsönnek felét, 200 koronát is megállapította hagyatéki teherként, mert ez a tartozás szintén fennállott az örökhagyó halála idejében, s mint a házasság tartama alatt keletkezett adósság annak daczára is a házastársak közös adóssságának volt tekintendő, hogy az adóslevelet mint kötelezett csak a férj irta alá, mert örökhagyó és férje közt a házasság tartama alatt teljes vagyonközösség állott fenn s a férj kezelte ugy a házasság tartama alatt szerzett, mint a nejére szüleitől háramlott vagyont is, ilyen körülmények közt pedig ugy a szerzett vagyon, mint a keletkezett adósság, a házastársak egymáshoz való viszonyát tekintve, közösnek vélelmezendő, mely vélelemmel szemben felperes azt, hogy alperes a kölcsönöket kizárólag saját czéljaira vette fel, bizonyítani elmulasztotta. A 6. t. alatt 2000 korona Sz.-féle kölcsönkövetelésnek fele része fejében a hagyaték ellen felszámított 1000 korona, illetőleg az a körülmény, hogy az adóslevelet csak az alperes irta alá mint adós, a 3. t. alatt felszámításra vonatkozólag felhozottak szerint tekintetbe vehető nem lévén, az 1000 korona mint hagyatéki teher az eredeti kötelezvény nyugta és a hitelező vallomása alapján megállapítandó volt. (6293/1900. sz. a. Curia helvbenhagyta. 1902 október 14-én 4819/1901. sz. a. Hasonló Curia .5168/1902. és 6275/1903. sz. a.) Curia: A házastársak közös tartozásából a házasság tartama alatt •eszközölt törlesztésre nézve a vélelem a mellett harczol, hogy a törlesztés a házastársak által együttesen eszközöltetett. (1885 november :25-én 4339. sz. a.) 139. Az özvegy közszerzeménye erejéig a férj tartozásáért felelős. Curia: Jogszabály nem sértetett, mert törvény szerint közszerzeményt csak az a vagyon képez, mely az összes szerzeményi vagyonból a terhek levonása után marad, az ily terhekért tehát az özvegy is .szavatol. (1899 I. Gr. 437. sz. a.) 140. A házasság tartama alatt szerzett vagyont közszerzeményi minőségétől nem fosztja meg az, hogy ez a vagyon az egyik házastárs öröklött vagyonából vásároltatott, az erre fordított öröklött vagyon azonban a közszerzemény terhét képezi. Curia: Felperesek 1849. évi október 21-én elhunyt édesanyjuk közszerzeményi részét törvényes öröklési jogczimen kérik maguknak oda ítélni. Tény, hogy a kereseti ingatlan felperesek édes anyja és alperes közötti házasságuk ideje alatt lett megvásárolva. E szerint ez ingatlan birtok az akkkor hatályban volt törvények értelmében, habár annak megvásárlására bármi" vagyon fordíttatott is, magában véve közszerzeménynek tekintendő ugyan, mindazonáltal a reá fordított vagyon azért természetét el nem vesztette. A jelen esetre alkalmazandó törvények .szerint a szorosan véve közszerzeményi vagyon fogalma alá csak az volt iogható, mi az erre fordított (öröklött) vagyon kiegészítése után még fenmaradott. Ezek szerint az a körülmény, hogy a szóban forgó ingatlan birtok megszerzésére a szerző alperesre apjáról szállott 1000 forint íordittatot, nem eredményezi ugyan azt, hogy a szerzett birtok mint 13*