Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

154 Hozomány. lett, a nemes férj özvegye pedig csak abban az esetben, ha bebizonyítja, hogy az igényelt hozomány férje vagyonába beruháztatott. Minthogy felperes az emiitett módozatok, illetőleg feltételek egyikét sem bizonyította be, hozomány czimén indított keresete annyival kevésbé ítélhető meg, mert az a körülmény, hogy a kereseti ingóságokat férjhezmenetele alkalmával hozta, illetőleg, hogy azokból a két ökör férje által árusittatott el, a vagyonba történt beruházás tényét még meg nem állapítja. (1892 február 9-kén 6684/1891. sz. a.) b) A készpénzből álló nőhozományt a férj halála után annak örökösei az 1840: VIII. t.-cz. 14. §-a értelmében csak annyiban kötelesek megtéríteni, a mennyiben a hozomány a férj javaiba ruháztatott, vagy a férj tartozásainak törlesztésére és illetőleg vagyonszerzésre fordittatik, ellenben a hozományból tett azon kiadások, melyek házi szükségletekre fordíttattak, beruházásokat nem képezvén, a hozomány e részének megfizetésére a férj örökösei nem kötelezhetők. (7063/1877 sz. a.) c) Curia: Aki hozományt követel, tartozik az 1840': VIIL t.-cz. 14. §-hoz képest annak a meglevő hagyatéki javakba (a férj vagyonába) történt befektetését bizonyítani. (7829/1884. sz. a.) d) Curia: A fennálló jogszabályok értelmében az elhunyt nő hozománya a hátramaradt férjtől rendszerint csak akkor követelhető vissza, ha bizonyittatik, hogy a férj a hozományi javakat átvette, és azokat saját vagyonába ruházta be, vagy > pedig ha kimutattatik, hogy a hozományi javak a nő elhunyta idejében megvoltak. Felperes azonban egyik irányban sem szolgáltatott bizonyítékot; mert alperes tagadásával szemben, a válasziratban kínált főeskünek alperes részéről el nem fogadása által bizonyítva lett ugyan, hogy alperes a 115 írt készpénzhozományt átvette, de felperes bizonyítani meg sem kísérelte azt a körülményt, hogy ezen pénzösszeg az alperes vagyonába ruháztatott, vagy alperes nejének elhalálozása idejében alperes birtokában még volt. Úgyszintén az sem lett bizonyítva, hogy az alperes védekezése szerint alperes neje által még életében eladott 2 darab ökörtinónak 150 frtnyi vételárát alperes átvette s azt vagyonába ruházta. Ezeknek bizonyítása nélkül pedig alperes a neje hozományának visszaadásában annál kevésbé volt elmarasztalható; mert előadása szerint fentebbi értékek nejének hosszantartó betegsége által felemésztettek. (1896 január 22-én 8713/1895. sz. a.) e) Curia: Maga felperes azt adja elő keresetében, hogy női hozománya a háztartási s egyéb szükséges kiadások fedezésére fordíttatott, mi kizárja ugyanannak természetben meglételét vagy alperes férj meglevő javaiba történt beruházását, ezeknek bizonyítása nélkül pedig a női hozomány visszaadása nem követelhető. (1893 április 21-kén 5095/1892. sz. a.) 73. Az, hogy a hozomány a férj vagyonába vagy üzletébe beru-. háztatott, még a kereskedővel szemben sem képezi a hozomány visszakövetelésének feltételét, azt tehát bizonyítani nem szükséges. Curia: A 662 frt ezüst- és ékszernemüek visszaadása, továbbá az alperes nejének ajándékkép átadott, alperest terhelő váltó értékének