Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

154 Hozomány. lett, a nemes férj özvegye pedig csak abban az esetben, ha bebizo­nyítja, hogy az igényelt hozomány férje vagyonába beruháztatott. Minthogy felperes az emiitett módozatok, illetőleg feltételek egyikét sem bizonyította be, hozomány czimén indított keresete annyival kevésbé ítélhető meg, mert az a körülmény, hogy a kereseti ingósá­gokat férjhezmenetele alkalmával hozta, illetőleg, hogy azokból a két ökör férje által árusittatott el, a vagyonba történt beruházás tényét még meg nem állapítja. (1892 február 9-kén 6684/1891. sz. a.) b) A készpénzből álló nőhozományt a férj halála után annak örökösei az 1840: VIII. t.-cz. 14. §-a értelmében csak annyiban köte­lesek megtéríteni, a mennyiben a hozomány a férj javaiba ruháztatott, vagy a férj tartozásainak törlesztésére és illetőleg vagyonszerzésre for­dittatik, ellenben a hozományból tett azon kiadások, melyek házi szükségletekre fordíttattak, beruházásokat nem képezvén, a hozomány e részének megfizetésére a férj örökösei nem kötelezhetők. (7063/1877 sz. a.) c) Curia: Aki hozományt követel, tartozik az 1840': VIIL t.-cz. 14. §-hoz képest annak a meglevő hagyatéki javakba (a férj vagyo­nába) történt befektetését bizonyítani. (7829/1884. sz. a.) d) Curia: A fennálló jogszabályok értelmében az elhunyt nő hozománya a hátramaradt férjtől rendszerint csak akkor követelhető vissza, ha bizonyittatik, hogy a férj a hozományi javakat átvette, és azokat saját vagyonába ruházta be, vagy > pedig ha kimutattatik, hogy a hozományi javak a nő elhunyta idejében megvoltak. Felperes azon­ban egyik irányban sem szolgáltatott bizonyítékot; mert alperes taga­dásával szemben, a válasziratban kínált főeskünek alperes részéről el nem fogadása által bizonyítva lett ugyan, hogy alperes a 115 írt készpénzhozományt átvette, de felperes bizonyítani meg sem kísérelte azt a körülményt, hogy ezen pénzösszeg az alperes vagyonába ruház­tatott, vagy alperes nejének elhalálozása idejében alperes birtokában még volt. Úgyszintén az sem lett bizonyítva, hogy az alperes véde­kezése szerint alperes neje által még életében eladott 2 darab ökör­tinónak 150 frtnyi vételárát alperes átvette s azt vagyonába ruházta. Ezeknek bizonyítása nélkül pedig alperes a neje hozományának vissza­adásában annál kevésbé volt elmarasztalható; mert előadása szerint fentebbi értékek nejének hosszantartó betegsége által felemésztettek. (1896 január 22-én 8713/1895. sz. a.) e) Curia: Maga felperes azt adja elő keresetében, hogy női hozo­mánya a háztartási s egyéb szükséges kiadások fedezésére fordíttatott, mi kizárja ugyanannak természetben meglételét vagy alperes férj meg­levő javaiba történt beruházását, ezeknek bizonyítása nélkül pedig a női hozomány visszaadása nem követelhető. (1893 április 21-kén 5095/1892. sz. a.) 73. Az, hogy a hozomány a férj vagyonába vagy üzletébe beru-. háztatott, még a kereskedővel szemben sem képezi a hozomány vissza­követelésének feltételét, azt tehát bizonyítani nem szükséges. Curia: A 662 frt ezüst- és ékszernemüek visszaadása, továbbá az alperes nejének ajándékkép átadott, alperest terhelő váltó értékének

Next

/
Oldalképek
Tartalom