Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A házasság alatt szerzett vagyon kezelési joga. 139 Ellenben alapos az alperes panasza annyiban, a mennyiben a peres felek közös háztartására szolgáló ingókra vonatkozik, mert mindazt, a mit a nő a közös háztartásba hozott és a mi a közös használatra szükséges, a mire tehát a férjnek is használati joga van, a házasság fennállása alatt a nő a közös használatból el nem vonhatja, ehhez képest azokra a tárgyakra nézve, a melyekre a felebbezési biróság a közös használatot állapította meg s a melyeket felerészben itélt meg, a felebbezési biróság Ítéletét meg kellett változtatni s ezekre nézve felperest keresetével elutasítani. (1903 I. G. 649. sz. a.) 36. A házasság alatt szerzett tárgyakra s ezek jövedelmére a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek külön vagyonából az származott s igy az ily vagyon a másik házastárs kielégítésére nem fordítható. Curia: Felperes panasza lényegében alapos; a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felperes keresetét arra alapította, hogy férjhez menetelekor és az igényelt ingók szerzése idején ő külön vagyonnal birt, mig férjének semmi vagyona sem volt, továbbá hogy a házasság tartama alatt külön vagyonát képező ingatlanokat eladván, ennek árán szerezte azt az ingatlant és felszerelményeit, melynek területén a végrehajtás foganatosíttatott, végül, hogy az ő tudtán kívül az ő vagyonából szerzett ingatlan felerészére tulajdonosul férje jegyeztetett ugyan be, azonban az erről kiállított közjegyzői okiratban végrehajtást szenvedett utóbb ugyanezen ingatlan részre felperes tulajdonjogát kifejezetten elismerte, és hogy a lefoglalt ingó egy része ennek az ingatlannak felszerelvénye, illetve termése, és mind eme tényállások bizonyítására bizonyitékotat csatolt és tanukat állított elő. A felebbezési biróság azonban anélkül, hogy a felperes keresete megállapítására vonatkozó állításainak valósága vagy valótlansága tekintetében a tényállás megállapításába bocsátkozott volna, azzal a jogi indokolással, hogy felperes az igényelt ingókra a kizárólagos tulajdonjogot nem bizonyította, felperest keresetével azért és azzal a további indokolással utasította el, hogy a házastársak közös birtokában talált tárgyak, a melyek a házasság tartama alatt szereztettek, a férj tulaj donának tartandók. Ez a jogi indok azonban tarthatatlan, mert a tulajdonjog kizárólagosságának hiánya nem a tulajdoni igény egészben való elutasítására, hanem esetleg csak annak a megfelelő mértékre való korlátolására vezethet, továbbá mert téves az a felfogás is, hogy a házasság fennállásának ideje alatt szerzett tárgyakra mindenkor a férj tekintendő főszerzőnek, illetőleg hogy az ily tárgyak minden körülmény között a férj tartozásának fedezésére volnának fordíthatók, holott általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a házasság tartama alatt szerzett tárgyakra és ezek jövedelmeire a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek külön vagyonából az származott, és igy az egyik házastárs külön vagyonából származott vagyon a másik házastárs tartozásának fedezésére nem fordítható és végül, mert jogszabály az is, hogy az ingatlan felszerelése és termése az ellenkező bizonyításáig annak a