Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

138 A nő használatára szolgáló vagyon. szerzett ingóságoknak és a házasság megkötése czéljából kiszolgáltatott alkalmi ajándékoknak tulajdonosa kit illet, a házassági kötelék végleges felbontásakor s illetve a házassági viszonyból származó Összes vagyoni kérdésekkel egyidejűleg döntendő el, a per adatai szerint azonban a peres felek még bíróilag nincsenek elválasztva, ezekből az okokból felperest keresetével elutasítani kellett annyival inkább, mert felperes nem is állitotta, hogy a különváláskor a kérdéses ingóságoknak elvitelét ellenezte. (1894 november 22-én 2754/1894. sz. a. Hasonló 1898 I. G. 421. és 11476/1894. sz. a.) b) Együttélés esetében is : Curia: Ha a nő oly ingóságok kiadását követeli, melyek nem csak kizárólagos tulajdoni s rendelkezési joggal őt illetik, hanem melyeknek használatát saját személyére nézve ő méltán mondhatja nélkülözne tlennek is, ezen ingóságok személyes s kizárólagos használatát a férj semmi körülmények közt sem a házas együttélés tartama alatt, sem ennek tényleges megszűnte után nem vonhatja el nejétől; mert azok nem képeznek oly hozományi vagyont, melyre a férj a házasság s átadás által kezelési s haszonélvezeti jogot nyert és a melyet ez okból a nő csak a házasság törvényes megszűnte, illetőleg csak elválasztás után követelhet vissza. (1885 január 13-án 4409/1884. sz. a.) 34. A házastársak közös vagyonának kezelése s az ezzel összekötött birtoklási jog mindaddig, mig a házassági viszony fennáll vagy a vagyonközösség meg nem szüntettetik, a férjet mint családfőt illeti, s a kezelést a nő vagy ennek nevében egy harmadik személy a férjtől önhatalmúlag el nem vonhatja. (Curia 1890 január 23-án 9823/1889, sz. a.) 35. Azt, a mit a nő a közös háztartásba hozott és a mi a közös használatra szükéges, a mire tehát a férjnek is használati joga van, a házasság fennállása alatt a nő a közös használatból el nem vonhatja. Curia: A házastársak vagyonjogi viszonyai tekintetében hazai jogunkban az elkülönözési rendszer van elfogadva s minthogy alperes nem is kivánt arra nézve tényeket megállapittatni, melyekből következtethető volna, hogy a kereseti ingók felperes hozományát képezik, shogy igy ezek csak a házassági kötelék végleges felbontása esetében volnának visszakövetelhetők, a felebbezési biróság a megállapított tények alapján helyesen állapította meg a nő kizárólagos rendeltetésére szolgáló ingókat a felperes külön vagyona gyanánt. Minthogy felperest külön vagyonára nézve nem csak a tulajdonjog illeti, hanem ilyen természetű vagyona fölött felperes a teljes kezelési és rendelkezési szabadságot is gyakorolja, minthogy az állandóan követett birói gyakorlat szerint a házassági viszony fennállása nem akadályozza a házastársakat abban, hogy bármelyikük a külön vagyonukat képező dolgok felett korlátlanul rendelkezzék, s azt bárkitől és igy házastársától is követelhesse, ezek szerint nem ütközik jogszabályba a e felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperest a felperes kizárólagos rendeltetésére szolgáló ingók kiadására esetleg ezek megállapított értékének megfizetésére kötelezte.