Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A nő tartásdija. 133 íelek családi életének egyéb körülményei, sőt a felek társadalmi és vagyoni viszonyai, ugy műveltségi foka is figyelembe veendő. Sőt tekintetbe veendő a házassági együttélés lehető fentartása és biztosítása annak az erkölcsi alapnak, a mely nélkül a házasság mint a polgári jogrend alapvető intézménye maga ingattatnék meg. Ezekből nem következik ugyan, hogy a vétlen fél a másik félnek bárminő súlyos vétkét megbocsátani tartozik; ámde, ha a sérelem csekélyebb jelentőségű avagy nem oly mérvű, a mi a házasélet folytatását kizárná, a vétlen fél a házasság kötésekor tett fogadalmához képest ugy a családi élet fentartásának, de saját jól felfogott érdekében is utalva van arra, hogy a vétkét megbánó hitvestárssal kibékülést létesítsen, és ha ezt még sem teszi, makacs avagy túlérzékeny magatartása nem szolgáltathat jogalapot arra, hogy házastársától vagyoni szolgáltatást kérjen és követeljen. Ily iielyzetben és arra tekintettel, hogy az ideiglenes női tartásra is irányzott perben nemcsak a kereseti jog keletkezésére, hanem az annak megszűntére vonatkozó körülmények is megbírálhatok és megbirálandók -és igy a jelen perben sincs elzárva a férj attól, hogy bizonyíthassa azt, hogy a nő a tartásdíjra vonatkozó jogot időközben beállott vétkessége következtében már nem érvényesítheti; a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt akkor, a mikor felperes kereseti jogosultságának megbirálásánál nem csupán a B) alatti levélre és alperesnek ezt a levél irását közvetlen követő nyilatkozataira volt figyelemmel, hanem egyszersmind méltatta felperesnek azt a magatartását is, melyet ez, az alperes által, felperes visszatérésére több izben nyilvánított felhívásokra tanúsított. (Curia 1898 márczius 11-én I. G. 4. sz. a.) A fenti elvek alkalmazására vonatkozó határozatokat 1. a há ascsági törvény 90—93. §-ainál. 24. Az állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a nő férje beleegyezésével távozik a közös háztartásból, a külön élő nőt a házasság végleges felbontásig a férj eltartani köteles; már pedig abból a megállapított tényből, hogy alperest felperes folyton a tőle való távo_zásra hivta fel, és hogy a felebbezési tárgyaláson kijelentette, hogy felperest többé vissza nem veszi, szükségkép következik, hogy felperes és alperes különélése alperes beleegyezésére vezethető vissza, a melynek hatályára alperesnek az elsőbiróság előtt egyébként is csak feltételesen tett az a kijelentése, hogy felperest visszafogadni hajlandó, befolyással -azért nem bir, mivel alperes neje ellen távozása után rövid idővel fenyitő feljelentést tevén, e korábbi tényéből a visszahívás iránti kijelentés komolynak nem tekinthető. (Curia 1896 Gr. 223. sz. a.) 25. A férjnek nejével való közös együttlakása tartama alatt a nő részére külön tartásdíj nem jár. Curia: Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság azt a jogszabályt sértette volna meg, hogy a férjnek nejével való közös együttlakás tartama alatt a nő részére külön tartásdíj meg nem ítélhető és hogy a természetben való eltartás kizárja a tartásdíj követelhetését, alaptalan pedig azért, mert az alperes által felhozott jogszabály ugyan helyes, de ez meg nem sértetett, mivel a felebbezési