Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

134 A nő tartásdíj bíróság által tényállás gyanánt meg van álllapitva, hogy felperes ésalperes tényleg egymástól ágytól és asztaltól különválva élnek s alpereslakásának csakis egy elkülönített részét bocsátotta felperes rendelkezése alá. A felperes és alperes között fennálló ilyen viszonyt házassági együttélésnek tekinteni nem lehet. Meg van állapitva továbbá az a tény,, hogy a házasági életközösségnek ilynemű megszakítása -alperes akaratából történt, mig viszont megfordítva nincsenek megállapítva oly tények,, hogy az együttélés megszakítására felperes magaviselete szolgáltatottvolna okot . . . Panaszolja alperes, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett az által, hogy a tartást a válóper befej eztéig ítélte, holott ily per a felek között folyamatba nincsen. A bíróság tartásdijat addig az ideig itélt, mig peres felek között a házasság érvényben fennáll. Éz a meghatározás nem szabatos ugyan, mert csak egy irányban van a szerint intézkedés téve, de ezáltal jogszabály nem sértetett, mert felpereskeresetét a miatt tette folyamatba, hogy alperes a házassági életközösséget tényleg megbontotta, helyes tehát egyfelől a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy a tartásdijat mindaddig megítélte, mig peres felek között a házasság jogilag érvényben áll, másfelől meg az. magától értetődik, hogy peres felek között a házassági életközösség esetleges helyreállításával alperesnek a tartásdíj fizetése iránti kötelezettsége megszűnik. (1897 május 4-én I. G. 72. sz. a.) 26. A törvényes gyakorlat szerint oly esetben, midőn a feleségnek külön lakásra jogos oka van, a külön tartás iránti igény is jogilag indokolt, tekintet nélkül arra, hogy a valóper a felek között már megindittatott-e vagy sem? Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéleti tényállásában azt állapította meg, hogy felperes alperesnek és az annál lakó anyjának rossz bánásmódja miatt alperes házát elhagyni kényszerült ; hogy alperesnek a per közben tett azok a kijelentései, hogy felperest a közös háztartásba visszafogadni kész, őszinte szándékuaknak és komolyaknak nem iekinthetők és hogy alperes felperest ismételt visszatérítési kísérletei daczára lakásába nemcsak visszafogadni nem akarta, hanem hogy az a gyermekágyat is kórházban volt kénytelen tölteni és azt beteg gyermekei látogatására sem engedte: a felebbezési bíróság nem sértett meg ánnyagi jogszabályt, midőn nem mint alperes állítja, felperes egész élete tartamára feltétlenül, hanem kifejezetten csak ideiglenesen vagyis a vagyoni viszonyoknak az esetleg indítandó válóperben való végleges rendezéséig, vagy a házas együttélés ujabb folytatásáig alperest arra kötelezte, hogy felperesnek a különélés tartamára a megállapított havi tartásdijat megfizesse. (Curia 1896 márczius18-án I. G. 194/1895. sz. a.) 27. A házastársak a válóper befejeztéig fizetendő ideiglenes női tartás iránt szabadon egyezkedhetvén, az ily szerződés a házasság erkölcsi czéljait nem érinti. Curia: A válópör befejezése előtt az a kérdés, melyik fél tekinthető vétkesnek, nincsen végleg eldöntve s ennélfogva a házastársak a válóper befejeztéig fizetendő ideiglenes női tartás iránt szabadon egyez* kedhetvén, az ily szerződés a házasság erkölcsi czéljait nem érinti.