Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

102 Házassági törvény. 100., 102. §.— Anyagi rész. bíróság végzése feloldatik és az eljárt törvényszék utasittatik, hogy kitű­zendő tárgyaláson feleket a felperes által 6237/1898. sz. alatt beadott kérvényre hallgassa meg annak tisztába hozatala végett, hogy értesült-e felperes a feleknek az ágy- és asztaltól való különélést rendelő 7052/1897. sz. Ítéletről ? s ha igen, mikor ? deritse fel továbbá, hogy mi volt oka annak, hogy felperes az 1894 : XXXI. t.-cz. 100. §-ában meghatározott időben, a házasság felbontása iránt kérelmet be nem adott, illetve, hogy mennyi­ben terheli ezen mulasztás magát a felperest ; mindezek felderítése után pedig hozzon a kifejlendőkhöz képest uj határozatot. (1899 június 20-án 1207. sz.) 252. Az elsőbiróság a házasságot felbontja; a tábla a keresetet eluta­sítja, mert a bontási kérelem a 100. §-ban megállapított 3 hó után adatott be. A Curia kellő időben beadottnak mondja s a táblát érdemleges ítélet hozatalára utasítja. (Curia 985/1901. sz.) Ellenkező : (Curia 5981/1892. sz.) 253. A 100. §-ban meghatározott 3 havi határidő elmulasztása igazo­lással nem orvosolható s kizárólag a 83. §. második bekezdése alkalma­zandó. (Curia 67/1900., 727/1901. sz.) 254. Az 1894: XXX. t.-cz. 100. §-a nem írja elő, hogy a házasság felbontása iránt beadott kérelem, a mennyiben az a különélésre megszabott idő letelte után három hónapnak leteltével adatott be, hivatalból vissza­utasítandó volna, ily a visszautasítást kimondó törvényes rendelkezés hiányában tehát az által, hogy a kérelmet nem utasította vissza, a törvény­szék nem követett el oly szabálytalanságot, mely az 1881: LIX. t.-cz. 39. §-ának valamely pontja alá vonható s ez okból eljárása megsemmi­síthető volt volna. (Curia 1903 október 6-án 2036/1903. sz.) 102. §. Az ágytól és asztaltól való különélés elrendelése esetében a biró ideig­lenesen intézkedik a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és ezeknek, valamint a nőnek tartása és a szükséges tárgyaknak ez utóbbi részére kiadása iránt. A nő tartását a biró a házasfelek vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten állapitja meg, sőt a férjet a tartás alól fel is mentheti. 255. ügy az ideiglenes, mint a végleges nőtartás ítélettel s nem vég­zéssel döntendő el. (Curia 5086/1899. sz.) 256. Nyilvánvaló, hogy a mennyiben a házassági per bírósága jogérvé­nyesen határozott az ideiglenes nőtartás iránti per meginditása előtt, vagy annak folyamában a házassági kötelék felbontásáról és a házassági köte­léket egyedül a nő hibájából bontotta fel, az ideiglenes nőtartás iránt indí­tott perben az a kérdés, hogy a különélésre a házasfelek melyikének maga­tartása szolgáltatott okot, többé nem vonható jogi megbirálás alá, hanem az a jogi álláspont, melyre a válóper bírósága helyezkedett, az ideiglenes nőtartás iránti perben is irányadó; de különben is a nő ideiglenes eltar­tásáról ily esetben már nem kell gondoskodni. (Curia 1902 szeptember 5-én G. 99/1902. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom