Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 102. §. — Anyagi rész. 103 257. Perújításnak a nőtartás kérdésében nincs helye, ha a nő az alapperben vétkesnek nyilváníttatott. (Curia 8476/1902. sz.) 258. A házasfeleknek szabadságukban áll vagyoni viszonyaikat szerződéssel szabályozni; következőleg az ideiglenes nőtartás tekintetében is köthetnek egyezséget, mely a 102. §. dispositiv rendelkezése helyébe lép s a felekre nézve kötelező. Az állandó törvényes gyakorlat szerint a házasfeleknek szabadságában áll ugy a válóper meginditása előtt, mint annak folyama alatt, a házassági vagyonjogi kérdéseket szerződésileg szabályozni, ily szerződés létrejöttekor pedig a felek vagyonjogi viszonyainak szabályozására egyedül a megkötött szerződés az irányadó és valamikép az 1894 : XXXI. t.-cz. 92. §-a megengedi, hogy a felek a válóperben a tartás iránt külön egyezkedhetnek, sőt, hogy a nő a tartásról le is mondhasson, ép ugy nincs kizárva, hogy a házasfelek ily egyezséget az ideiglenes női tartás tekintetében is köthessenek. (Curia 1898 május 26-án I. Gr. 114. sz.) 259. Az a körülmény, hogy a nőnek magánvagyona van, nem mentesiti a férjet tartási kötelezettségétől, hanem az csak figyelembe veendő a tartásdíj összegének meghatározásánál. (Curia 1899 január 19-én I. Gf. 476. sz.) 260. Ideiglenes nőtartás iránti perben viszonkeresetileg csak oly összegnek beszámítása lévén sikerrel kérelmezhető, mely összeget felperes tartásdíj fejében vett fel: a házastárs vagyoni viszonyai rendezését és ebből folyó minden más követelését alperes neje ellen csak a válóperben érvényesítheti. (Curia 1899 márczius 4-én I. Gr. 609. sz.) 261. Jogszabály az, hogy abban az esetben, ha a házastársi együttélés megszakítása az által következik be, hogy a férj nejét a közös háztartás elhagyására felhívta s eme felhívás következtében a nő tényleg eltávozott, a férj különélő nejét rendszerint eltartani köteles, ha csak oly tényeket nem bizonyíthat, melyekből következtetni lehet, hogy a nő oly tűrhetetlen viselkedést tanúsított, a mely a férjét feljogosította arra, hogy nejét a házasélet megszakítására felhívja. A jelen esetben meg van ugyan állapítva, hogy alperes hivta fel nejét arra, hogy házától távozzék, oly tények pedig nem állapíttattak meg, a melyekből felperes sérelmes viselkedésére következtetni lehetne ; mégis a fennebb felhivott jogszabály ezúttal alkalmazást nem nyerhet és pedig azért nem, mert ha az ily elhagyást előidézett körülmények, a felek műveltségi fokára és társadalmi állására tekintettel, súlyos természetüeknek nem tekinthetők s a férj tettét megbánva s nejét a házas együttélés folytatására hivja fel, a nő eme felhivásnak engedni köteles és jogosan nem követelheti, hogy a férj őt házán kivül eltartsa. Habár tehát felperes a közös háztartást férje, az alperes felhivása következtében hagyta is el, mégis, minthogy oly tények nem állapíttattak meg, a melyekből következtetni lehetne, hogy alperes felperest egyáltalán tűrhetetlen, durva viselkedésben részesitette volna, magában véve az a körülmény, hogy alperes felperest magától elküldte, a felek alacsonyabb