Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

96 Házassági törvény. 96., 98., 99. §. — Anyagi rész. 96. §. Ha a biró a perben kiderített ténykörülményeket nem találja elegendőknek arra, hogy a gyermekek elhelyezése és tartása felől határozzon : az erre vonatkozó rendelkezést mellőzi és a per befejeztével az ügyiratokat intézkedés végett átteszi a gyámhatósághoz. 230. Ha a bíróság a H. T. 96. §-a esetén a gyermektartás kérdésében nem határozott, ugy a gyermektartás későbbi megszűnése tárgyában is a gyámhatóság és nem a bíróság van hivatva határozni. Mindazokban az esetekben, melyekben a gyermektartás kérdésében a bíróság nem határozott, az 1894 : XXXI. t.-cz. 96. §-a értelmében a kiskorú gyermekek tartási dijának megállapítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, a miből okszerűen következik, hogy a gyermektartás megszüntetése kérdésében is a gyámhatóság van hivatva határozni. Az 1881 : LIX. t.-cz. 39. §. b) pontjába ütköző semmiséget követtek el tehát az alsóbiróságok az által, hogy a polgári biróságok hatósága elé nem tartozó jelen ügyben a keresetet elfogadták és ennek érdeme felett Ítélkeztek, miért is a hivatalból figyelembe veendő ezen körülménynek fenforgása folytán az idézett t.-cz. 40. §-a értelmében a fenti módon határozni kellett. (Curia 1902 november 25-én 4708. sz.) 98. §. A biró a per tartama alatt az ágytól és asztaltól való különélést a házasfelek bármelyikének kérelmére elrendelni köteles. 99. §. A 76., 78. és 79. §-ok eseteiben a biró a kibékülés megkisérlése czéljából a házasság felbontása előtt rendszerint a házasfelek ágytól és asztaltól való különélését rendeli el. A különélés elrendelését csak akkor lehet mellőzni, ha a házastársak kibékülése egyáltalában nem remélhető. A 80. §. eseteiben az ágytól és asztaltól való különélést mindenkor el kell rendelni. Az ágytól és asztaltól való különélést hat hónapnál rövidebb és egy évnél hosszabb időtartamra szabni vagy ismételni nem lehet. A felek egyező kérelmére azonban a különélés hosszabb időre is kiszabható. 231. Nyilván alaptalan bontó kereset esetén a különélés el nem rendelendő s felperes keresetével azonnal elutasítandó. Tekintve, hogy a per adataiból és a teljesen felderített tényállásból nyilvánvaló, hogy felperes keresete alaptalan s ekként a panaszolt bontó okok jelensége sem merült fel, ily körülmények között pedig a különélés elrendelésének szüksége fenn nem forog, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani kellett (Curia 1902 április 8-án 400. sz.) 232. A H. T. 99. §-a alapján elrendelt különélés tartama a házasfelek megegyezésével sem rövidíthető meg, ennélfogva a jelzett idő előtt beadott bontási kérelem időelőtti s következőleg érdemben el nem bírálható. Az 1577/1899. számú elsőbirósági ítélet, melylyel peres feleknek ágytól és asztaltól való különélése 6 hó tartamára elrendeltetett, felperesnek május 4-én kézbesittetvén, az eljárás folytatása, illetve a házasság felbontása a felek részéről az 1894 : XXXI. t.-cz. 100. §-a alapján csupán az 1899 november 4-ét követő 3 hónapon belül volt kérhető. Lényeges eljárási szabályt sértett meg tehát az elsobiróság az által, hogy a felperes