Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

66 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 95. 191. Lopásban segély és hivatali kötelesség megszegésének eszmei halmazata forog fenn, midőn éjjeli őrök hivatali kötelességüknek megszegésével a lopást elősegítik. L. P. és S. vádbeli cselekménye abban áll, hogy ők, mint kirendelt soros éjjeli őrök, az I. G. elleni lopásra indult vádlottakkal találkoztak s ezeket megkérdezvén, mi járatban vannak, ez utóbbiak megmondták nekik, hogy I. G.-ot meglopni indultak, felhiván egyúttal a nevezett őröket, hogy álljanak félre s ne lássák a történendőket. Ez utóbbiak a felhívásnak engedve, a lopást nemcsak nem akadályozták, hanem annak véghezvitele után a zsákmány nyal hazatérő tolvajokkal ismét találkozva, azoktól a lopott dolgok egy részét, e dolog lopott voltát tudva, megszerezték és felhasználták. Minthogy pedig valamely bűntettnek vagy vétségnek szándékos előmozdítása, illetőleg könnyitése a B. T. K. 69. §. 2. pontja szerint a bünsegélyt állapítja meg, ennélfogva L. P. és L. S. a B. T. K. 471. §-a alá eső vétségen felül a B. T. K. 69. §-a 2. rendelkezése alapján, az I. G. ellen elkövetett lopásban mint bűnsegédek is bűnösöknek voltak kimondandók. Vádlottak cselekményében két törvénysértés találkozván, nem mellőzhető annak megállapítása, vájjon a B. T. K. 95. §-a alá eső eszmei, vagy annak 96. §-a alá foglalandó anyagi halmazata forog-e fenn ? E kérdés eldöntésénél az eset a B. T. K. 95. §-a alá tartozónak volt ítélendő azért, mert a vádlottak a lopásban való részeseknek, bűnsegédeknek éppen csak az által voltak minosithetők, mert a lopás megakadályozásának, illetőleg az erre vonatkozó komoly kísérletnek elmulasztása által hivatali szolgálati kötelességüket szegték meg. A hivatali kötelesség léte és ennek megszegése képezvén, tehát vádlottak bünrészességének megállapításánál az első elhatározó elemet: ezen körülmény, mint a büntetendő cselekmény tényezője, már a bünrészesség kimondásánál értékesíttetett. Ha tehát ugyanezen körülmény, vagyis a hivatali kötelesség megszegése még egy másik önálló büntetendő cselekményt is megállapítana és esetleg a B. T. K. 98. §-a vagy 99. §-ának alkalmazását is maga után vonná : ez esetben egy és ugyanazon minőségben elkövetett, egy és ugyanazon cselekedet több büntetendő cselekményt és a büntetésnek az ezek légsúlyosabbikára rendelten felőli felemelését, sőt nemben való sulyosbitását is állapítaná meg, a mi a B. T. K. rendszerével ellenkezik. De minthogy ezenfelül az által, hogy a fenforgó cselekedet, vagyis a hivatali kötelesség megszegése már a bünsegélyt megállapító elem gyanánt elfogadtatott, a B- T. K. 471. g-ának lényeges ismérvei egyúttal aB. T. K. 69. §. 2. pontjának ismérvévé lettek : ezen büntető szempontból már értékesített, sőt kimeritett ismérveken felül pedig nem maradnak fenn több oly ténykörülmények, melyek önmagukban, illetőleg a már értékesitetteknek leszámításán kivül, egy külön büntetendő cselekmény teljes tényálladékát állapithatnák meg ; és minthogy ez által az anyagi bűnhalmazatnak lehetősége feltétlenül ki van zárva és igy csakis az eszmei, az alaki bűnhalmazat esete maradhat fenn : ez okból a két törvény megsértése eszmei, vagyis alaki bűnhalmazatnak volt megállapítandó. (Curia 1882. évi 10507. sz. 1883 február 16.) 192. Sajtótermékben elkövetett több rendbeli büntetendő cselekmény esetén, azok eszmei halmazatot képeznek.