Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 95. §. 67 A védő által a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alapján bejelentett semmiségi panasznak hely adatik s a vádlott terhére megállapított mindhárom rendbeli vétség a B. T. K. 95. §-a szerinti egységes cselekménynek és pedig a B. T. K. 173. §-ába ütköző izgatás vétségének nyilvánitta tik. A kir. ügyésznek a B. P. 385. §-ának 2. pontja alapján a halmazat kérdésében bejelentett semmiségi panasza alaptalan. A vádhatóság e czimen azt nehezteli, hogy az esküdtek az I. és II. sz. határozatával megállapított két bűncselekmény a B. T. K. 95. §-a szerinti halmazatban állónak, tehát egységesnek vétetett, holott szerinte ezek a B. T. K. 96. §-a szerinti anyagi halmazatban állanak. Eltekintve azonban attól, hogy a halmazat kérdése tényálladéki mozzanat, s igy az arra vonatkozó panasz a B. P. -385. §-ának 1. a), illetőleg b) pontjára lett volna alapitandó, az esküdtbirósági Ítélet minősitése az anyagi jognak téves alkalmazását nem foglalja magában ; mert a bevádolt közlemények egységes irodalmi termékben egyszerre megjelent, egy kötetben tétettek közzé, összefüggő egészet képeznek, egységes a cselekvőségre irányozott czélzat és elhatározás is s az általuk megtámadott jogtárgy is azonos : a magyar állam. Vádlottat tehát csak egy cselekvőség terheli, mely az esküdtek határozata szerint a törvénynek több rendeletét (B. T. K. 172. §-ának 1. és 173. §-ának 1. bekezdését) sérti, az tehát a B. T. K. 95. §-ának rendelkezése alá esik. A vádhatóság semmiségi panaszára vonatkozólag fentebb kifejtettek szerint, a vádlott sajtóközleménye az állam ellen intézett egységes cselekmény, mely a törvénynek több rendeletét sérti. Ez nemcsak azon tettekre nézve áll, melyeket az esküdtbiróság a B. T. K. 95. §-a szerint egységesnek minősített, hanem a harmadik tettre nézve is ; mert az is a könyv közzétételélben álló egységes cselekvőségben foglaltatik. E szerint a nemzetiségeket gyűlöletre izgató bevádolt tételek a többiekkel együtt egységes cselekményt képeznek s ezek között a B. T. K. 173. §-a alá eső súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény tényálladéka által a többi törvénysértések kimerittetvén, a B. T. K. 95. §-a alá esnek. Az esküdtbiróság a büntető törvénynek a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését tévesen alkalmazta, mikor a B. T. K. 95. §-a szerinti egység helyett a B. T. K. 96. §-a szerinti halmazatot állapította meg, összbüntetést szabott ki. .{Curia 3874. sár, 1903 április 30.) 193. Azon esetben, melyben a tettes a K. B. T. K. 126. §-ában meghatározott lopás elkövetése czéljából a magánlaksértés vétségét is elköveti — feltéve, hogy mindkét törvénysértés idő és véghezviteli módozat tekintetében elválaszthatatlan összefüggésben van egymással, — a B. T. K.-ek két külön rendelkezésének, habár az egységes czél által összefoglalt megsértése forogván fenn, a B. T. K. 95. §-ában meghatározott eszmei bűnhalmazat állapítandó meg. 51. sz. curiai döntvény. (L. jelen munka I. k 414. 1.) ;, &j 194. Magánlaksértés és könnyű testi sértés eszmei halmazata forog fenn, ha vádlott megverés czéljából idegen lakásba behatol és ott testi sértést követ el. Tekintve, hogy a lakásba való behatolás a megverés czéljából hövettetvén el, az a megveréssel, mint czélzott cselekménynyel szemben 5*