Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 79. §. 51 ellen alkalmazott magánerő által, a szükséges védelemben okozott bármely fokú sérülés beszámithatlaiíságát, tehát büntelenségét és büntetlenségét határozott rendelkezés által nyíltan biztosítja. A B. T. K.-nek ezt kijelentő rendelkezése : szükséges és mellőzhetlen corrolariuma a közjog által biztosított személyi jognak ; garancziája és folyománya a polgár abbeli jogosultságának, hogy az erőszakkal megtámadott- az ő jogállapotát a közerő távollétében s a jogtalan megtámadó elleni erővel, annak tettleges megsértésével is fentarthassa, megoltalmazhassa. Ezen sarkalatos jognak az alsóbbfoku bíróságok által elfogadott magyarázata a jogos védelemnek fentebb kiemelt megszorító értelmezése nem felelvén meg a törvény értelmének, s a törvény valódi értelménél fogva vádlott felmentésének szempontjából közömbös lévén : vájjon ez elébb érhette volna el lakását, mintsem a baltával felfegyverkezett s őt fenyegető K. I. oda eljutott ? és vájjon bemehetett, illetőleg menekülhetett volna-e abba vádlott, mielőtt megtámadója a fenyegetett támadást tettleg intézte volna ellene ? sőt épen ellenkezőleg, a fenforgó esetben és körülmények között vádlott még az esetben is felmentendő lévén, ha a fenyegetések között közeledő K. I. megláttára egyenesen azon szándékkal és elhatározással megállt volna, hogy megtámadtatása esetére, az őtet fenyegető veszélyt megtámadójának leverésével előzi meg : az Ítéletnek a törvény téves magyarázatát mellőzni s a jogos védelemnek a B. T. K. 79. §-a alapján elfogadott, ezen szakaszban kifejezésre jutott valódi értelmet helyreállítani kellett. (Curia 5493. sz. 1889 január 5.) 129. Jogos védelem megállapittatott, midőn vádlott alaposan hihette, hogy a sértett; őt támadni akarta, habár később kiderült, hogy a sértett nem akart támadni. Minthogy a B. T. K. 82. §-a határozottan azt rendeli, hogy a bűntettnek vagy vétségnek tényálladékához tartozó vagy annak súlyosabb beszámítását ókozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem bír tudomással, nem számithatók be, s minthogy a vád tárgyát képező esetben vádlott azt, hogy a feléje közelgő alak nem tolvaj, és hogy annak közeledése által az önélete nincs veszélyeztetve, nem tudta, és a fenforgó körülmények közt nem is tudhatta, ennélfogva ezen nem tudás, illetőleg nem tudhatás és az egyedül ennek következményét képezett cselekmény, valamint annak szerencsétlen eredménye vádlott ellenében nem tudható be, és azon cselekménye, hogy ő oly körülmények között azon alakra lőtt : az önvédelmében véghezvitt cselekménynek a bűnösséget kizáró jellegét az alig legyőzhetett tévedés által nem szünteti meg, ezen indokok folytán az életbelépett B. T. K. 2. §-ának figyelembevételével a 79. §. második bekezdésének alkalmazása mellett a jogos védelem és a 82. §. szerint a tévedés fenforgása a cselekmény beszámithatását teljesen kizárja. (Curia 5281. sz. 1880 szeptember 28.) 130. Jogos védelem figyelembe vétetett, habár vádlott nem védekezett azzal. Az a cselekménye vádlottnak, hogy az udvarajtónál, mielőtt a sértett fél azon belépett volna, azt forró lúggal leöntötte, a minek folytán a sértett fél az ajtótól eltávozott, oly cselekmény volt, a melyet a vádlott 4*