Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)
Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 69. §, 37 Minthogy tehát éppen B. közreműködésének kilátásba helyezése inditotta a tettesek elhatározását ; minthogy továbbá a sikernek egyedüli feltétele B. felhivása, buzditása, ajánlkozása és tevékenysége volt : ennélfogva B. lévén az elhatározat oka, az eszmei bünszerző, a rábiró hatást a tettesekre ő gyakorolván, cselekménye a B. T. K. 69. §-ának 1. pontjába megjelölt felbujtás alá esik. (Curia 1883. évi 12194. sz. 1884 január 19. Lásd ellentétes a 96. §. 2. pontnál.) Felbujtás és más részesség találkozása. 89. A tettestársi minőségben elitélt I. rendű vádlott a B. T. K. 69. §. 1. pontja értelmében felbujtói minősége a tettesség mellett nem minősitő, hanem csak súlyosító körülményt képez. (Curia 9521. sz. 1884 február 28.) 90. Felbujtó nem mondható ki egyúttal segédnek is. Tekintve, hogy a B. T. K. 69. §-ának 1. pontjában meghatározott felbujtás az egész büntetendő cselekmény okozását, vagyis a büntető szempont alá eső egész eredményt átfoglalván: a felbujtónak, az ő felbujtása következtében létrejött bűntettre vonatkozó mindennemű közreműködésére és igy az esetleges physikai, valamint psichikai bünsegélyére is kiterjed : a törvényszék Ítéletének S. P. vádlottra vonatkozó, a bünsegélyt külön megállapitó rendelkezése mellőztetik. (Curia 519. sz. 1889 márczius 22.) 2. pont. 91. Csak segéd az, ki bár közös elhatározás mellett, elkövetési cselekedetet nem visz véghez. Ott, hol a tételes törvény a tetteseket a segédektől kifejezetten, s minden kivétel nélkül megkülönbözteti, a tettesség fogalma nem terjeszthető ki annyira, hogy az alá minden szövetségszerü segélynyújtás subsummálható legyen. A magyar B..T. K. a tettesség ismérveit minden bűntettnél, rendszerint egységes számban, világosan meghatározza, s a lopásra nézve különösen kimondja : miszerint azt az követi el, a ki idegen ingó dolgot másnak birtokából stb. elvesz ; minélfogva egy konkrét bűntett tettesének más nem tekinthető, mint az, kinek cselekménye a törvény vonatkozó definitiója alá esik. Ennél többet, vagy mást, a B. T. K. 70. §-a sem mond, hanem annak számba vételével, miszerint a büntettek társaságban is kö vettetnek el, általános szabályképen csak azt állapit ja meg, hogy a tettesek többsége esetére a törvény különös részében foglalt singularis rendelkezések minden egyik olyan tettestársra is nyernek alkalmazást, ki bűntett elkövetése közben közvetlenül tényleg akként működött közre, hogy közreműködése a bűntett létrejöttének egyik lényeges tényezőjét képezte. Ebből szükségképen következik, hogy az, a ki egy konkrét bűntett elkövetésében nem vett közvetlenül és tényleg részt, hanem annak kiviteléhez vagy eredménye biztositásához másképen járult, a tettesek közé nem fogható, hanem a bűnrészesek (69. §.) nagy csoportjába, esetleg a 30. fejezetben jelölt utósegédek sorába tartozik.