Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

36 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 69. §. férje akkor már a pénz elvételére el volt határozva; azt tehát akkor arra rábírni nem kellett és nem lehetett. (60232. sz. 1883 márczms 5.) — Curia helybenhagyja (7507. sz. 1884. február 6.) Különbség felbujtás és segély között. 88. Reábirás olyan közreműködés által, mely nélkül a bűntett el nem követhető, felbujtásnak vétetett. Még azon esetben is, ha bizonyítva volna, hogy M. György megölésének, és kiraboltatásának eszméje B.-től indult ki, sőt ha elfogadható volna B. azon állitása, hogy nem ő, hanem S. hozta először szóba a »Mailáth-dolgot«, minthogy a felbujtásnak a »rábirás« lévén a tényező eleme, felbujtónak az tekintendő, a kinek cselekedete, magatartása képezte azon elhatározó okot, mely a tetteseket a bűntett elkövetésére reábirta, mely tehát a bűntettre irányzott akaratnak elhatározására megállapító, determináló okul szolgált, A törvény nem határozza meg a »rábirás« módjait, feltételeit vagy ismérveit. A törvény tehát a biróra hagyja az egyes esetek körülményei szerint annak megállapítását, hogy a tettesre gyakorolt eszmei hatás olyan volt-e, hogy ez ezen hatás által indíttatott a bűntett elkövetésének elhatározására. A B. T. K. 69. §. 1. pontjának szövege kétségtelen elfogadása azon általánosan elfogadott elvnek, hogy bármely módon eszközöltetett légyen a pszichikai hatás, ha a tettes az által határoztatott el és ennek következtében a büntettet vagy vétséget elkövette vagy megkisérlette; ez felbujtási'képez, lett légyen az ezt eredményező cselekmény ajándék, ígéret, parancs, vagy bármely más módja a szellemre gyakorolt hatásnak. A fenforgó esetben a körülmények áttekintése és mérlegelése azon meggyőződést erősitik meg, hogy sem S., sem P. nem határozhatták volna el a M. elleni bűntett elkövetését, ha B. felhívásában, magatartásában a bűntett véghezvitelének lehetőségére már előre nem találják meg a szükséges biztosítást. Minden körülmény arra mutat, hogy mindkét tettest egyedül az birta s csakis az bírhatta a bűntett elkövetésének elhatározására, hogy B., a kitől egyedül függött a véghezvitelnek lehetővé tétele, nemcsak biztosította őket hozzájárulásáról, hanem egyenesen felhívta, buzdította őket a bűntett elkövetésére. A segéd közreműködése accessorius, másodrendű lévén, ez oly támogatásban és előmozdításban áll, mely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. Ha azonban a közreműködés olyan, hogy a nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy azt e nélkül a tettes el sem határozhatta, ha tehát az elhatározást egyedül azon közreműködés teszi lehetővé, melytől a tervelő szándéka és a viszonyok szerint a kivihetőség élső sorban függ, akkor az ezen közreműködésnek felajánlása és az illető személynek e körüli tevékenysége nem segítése többé a büntettet különben is elkövetőknek, hanem egyenes rábírása az e nélkül el nem határozott, sőt elhatározva nem is lehető tervelőnek az elhatározásra és a kivitelre. Minthogy pedig a rábírás képezi a felbujtást és minthogy annak cselekvősége, a ki a fentebb meghatározott módon egyenesen és szándékosan oka volt a bűntett elkövetésére való elhatározásnak, tényleg és valódikg rábírást képez : ez okból az imént megjelölt cselekvőség nem a segélyt, hanem a felbujtást állapítja meg.